Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)
„A legenda oda” - József Attila-problémák a tények tükrében
1937 nyarán, amikor a két költőt még az is szembefordította egymással, hogy szinte egyszerre szerettek bele ugyanabba a nőbe, Kozmutza Flórába,88 arról tudósítanak a lapok, hogy „költői párbaj” alakult ki József Attila és Illyés Gyula között.89 Illyés az Ars poetica azóta híressé vált sorait: („Más költők — mi gondom ezekkel? / Mocskolván magukat szegyig, / koholt képekkel és szeszekkel / mímeljen mámort mindegyik. // Én túllépek e mai kocsmán, / az értelemig és tovább! / Szabad ésszel nem adom ocsmány / módon a szolga ostobát.”) magára értette, és a Nyugat-Ъап Szolga címmel válaszverset jelentetett meg: Szolga, mondhatom én, magamra jó légvétel, szabadon. Mint levetett ruhám, nyújtózva lépek át tüstént láncomon. Vetkőzöm. Nem neked, te kerge tányérnyaló, aki magad hősnek szavalva leplezed le, pribéknek is mily ócska vagy. Azóta a legtöbb kritikus azt próbálta igazolni, hogy Illyés versének címzettje nem is József Attila lett volna, hanem a Szép Szó másik szerkesztője, Fejtő Ferenc, és a Nemzet cikke félreértésen alapult.90 Mindenesetre József Attila nem értette félre, és betegsége súlyosbodása ellenére két versben is válaszolt a támadásra. Az egyiknek ugyanazt a címet adta, mint 1930-ban Babits ellen írt versének: Egy költőre. Ennek első versszaka félreérthetetlenül adja kettőjük költészetének összehasonlítását: Téged szeretnek: könnyen értenek, nem kérdezed, ha félni kell, félj-e; én tulmagasra vettem egemet s nehéz vagyok, azért sülyedtem mélyre... míg egy másik versében határozottan felel vetélytársának: Szolgának állítod magad, akárha urad volna. Csak hazudod, hogy nem vagy szabad. Én nem hiszem el egy szavad, te szolga! 43