Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)

„A legenda oda” - József Attila-problémák a tények tükrében

teg, sérült ember lelki világának, érzelmi életének. De a verseket nemcsak egy beteg ember, hanem egyszersmind egy nagy költő írta, aki saját szenvedéseit, betegségét költészetté tudta átformál­ni. A beteg József Attila 1936 júniusában késsel támad a szeretett nőre, a költő József Attila 1936 őszén versek sorában számol le saját reménytelen szerelmével. A Nagyon fáj megírása után, no­vember 9-én levelet küld Gyömrői Editnek: Edit, kedves, kikönyörögtem egy találkozót, maga megadta és én most azt nagyon szégyenlcm. Ne várjon, nem mehetek én el er­re. Ne féljen tőlem — mindenkitől félhet eztán, csak tőlem nem. Nagyon fáj nekem, hogy máshoz tartozik és nem hoz­zám. ...írtam egy hosszú verset arról, hogy ez mennyire fáj, a vers nagyon szép és még ennek sem tudok örülni, mert tu­dom, hogy maga örülni fog neki, annak, hogy maga váltotta ki a fájdalmat, amelyből csináltam... Most azért írok, mert ne­kem nem kell a kikönyörgött találkozó. ...De azért nagyon szívesen elmegyek, ha maga hív. De akkor hívjon. Üdvözli József Attila111 A Nagyon fáj valóban nagyon szép verse, csak éppen nem iga­zi szerelmes vers. Ami az Odá-Ъап még vágy volt és álom, itt „te­her”, végzet lesz. Az Óda 5. részében ugyanez a szerelemkérés szólal meg, csak akkor még nem érezni a reménytelenséget: Mint alvadt vérdarabok úgy hullnak eléd ezek a szavak. A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd. De szorgos szerveim, kik újjászülnek napról napra, már fölkészülnek, hogy elnémuljanak. De addig mind kiált — Kit két ezer millió embernek sokaságából kiszemelnek, te egyetlen, te lágy bölcsö, erős sír, eleven ágy, fogadj magadba!... 60

Next