Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)
„A legenda oda” - József Attila-problémák a tények tükrében
eszméim és életem, elmém és ösztöneim, tudásom és vágyaim között. Tisztában voltam azzal, hogy egy téveszméiből rendszert építő paranoid lényhez hasonlítok, s hogy mégsem vagyok elmebeteg — ezt is fontolóra vettem, sőt ifjúkoromban magam előtt annak vallottam magamat — mert ez az eszmerendszer úgy megfelelt a valóságnak, mint egy többé-kevésbé pontos térkép az ábrázolt földdarabnak. Ebben a tekintetben nem sok kétségem lehetett, mert olvasás és beszélgetés közben mások gondolatait könnyen követtem.115 Tehát nincs mit mentegetni, vagy bizonygatni. József Attila beteg ember volt, hogy mennyiben lehetett volna jobban kezelni, megmenteni akár, nem az utókorra és főleg nem az idegbetegségek gyógyítása terén semmiféle szakismerettel nem rendelkezőkre tartozik. József Attila azonban nemcsak „beteg” volt, hanem egyszersmind, és mindenekelőtt költő, az egyik „legegészségesebb” magyar költő, aki az értelemhez fellebbezett az értelmetlen világgal szemben. Éppen ezért mi nem a betegség nyomait, megnyilvánulásait keressük József Attila verseiben, hanem épp ellenkezőleg azt, amellyel ő segít nekünk, hogy verseit olvasva ember módra tudjunk élni. Bak Róbert tanulmányának elején figyelmeztetett, hogy nagy művészek esetében igen nehéz megvonni a határt a zsenialitás és a betegség között: „A pathográfiák íróit több irányból fenyegeti az a veszély, hogy éppen a beteg művész leglényegesebb sajátosságainak érzékeltetése, egyes tényezők aránytalan kiemelése következtében nem sikerülhet. ... Ha ugyanis tisztán a pszichopatológia nézőpontjaiból közelítünk a műhöz, félő, hogy fogalmaink nem eléggé érzékenyek és rugalmasak a mű bonyolult létrejöttének megértéséhez.......Sőt nem fog-e a pszichopatológus már kóros megnyilatkozást látni ott, ahol még a tisztán művészi szól és csak a műszer durva, amivel a hangot felfogja, vagy hiányzó beleérzőképessége csak pathológiás tényeket ismer fel. ... Mindezek az akadályok szinte sokszorozódva merülnek fel előttem, amikor József Attila költészetének és betegségének kölcsönös vonatkozásait elemezni próbálom...mert az utolsó éveiben kialakult súlyos betegség még nem zilálta szét alkotását; a művön inkább csak a fenyegető elmebetegség érintése látszik, s bizonyos megnyugvással érezhetjük, hogy József Attila költő tudott maradni az elmebetegségnek súlyos állapotában is. ...Nagyon fáj című versének egy-egy szakasza mögött bizarr gondolatfűzések, a schizophren gondolkodás-zavarnak előfutár-64