Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)

„A legenda oda” - József Attila-problémák a tények tükrében

József Attila — Flórának dec. 3. Kedves Flóra! Bocsásson meg nekem. Hiszek a csodában. Számomra csak egy csoda lehetséges és azt meg is teszem. Tudom, hogy szere­tett, tudta, hogy szeretem. A többi nem rajtunk múlott. „Az­tán mit sírsz, ha sorsunk írva van már!” — ezt Kosztolányi írta. Csókolom a kezét és sok barátsággal, szeretettel üdvözlöm. Köszönjük az almákat, én is ettem belőlük, jóllehet a gyere­keknek küldte s én bizony nem is kértem tőlük, csak elvettem egyet. Attila U. i. Kérem, vasárnap ne jöjjön.119 Nem kívánunk azzal foglalkozni, hogy József Attila mennyi­ben volt ideg- illetve elmebetegnek tekinthető, hogy mennyire állt neurózisból, illetve a skizofrénia (elmebaj) egy fajtájából be­tegsége, és hogy öngyilkossága mennyiben jelentett menekülést az elmebaj végső következményei elől. Mi nem József Attila be­tegsége vagy halála okaira, hanem költészetére vagyunk kíváncsi­ak, márpedig József Attila nem volt „bolond” költő, és nem attól lett nagy költő, mert beteg volt, és nem is attól vált beteggé, mert költő volt. József Attila nagy költő volt, és egy nehéz életet átélt ember, aki felnőtt korában a sok nélkülözés és lelki megrázkód­tatás hatására súlyosan beteg emberré vált. Ezt maga is tudta, épp ezért kísérleteket tett életének „rendbetételére”, de kísérle­tei nem sikerültek. Ugyanakkor viszont sikerült nagy költővé vál­nia. Ezt is tudta, de ez nem tette boldoggá, mert annak is tuda­tában volt, hogy más a költészet és más az élet. Épp ezért tel­jesen helytelen József Attila kései költészetét a freudi lélekelem­zés illusztrációiként értelmezni, József Attila nagy anyaverseit és kétségbeesett szerelmi, szerelem-kérő verseit egyszerűen csak az Ödipusz-komplexusra visszavezetni. Még egyszer szeretnénk hangsúlyozni: József Attila nem volt „bolond” költő. Ezt mutatják kései kiáltozó verseinek kéziratvál­tozatai is. Ez a „bolond” költő igen gondosan átdolgozza versei első változatait egészen addig, amíg a megfelelő megoldást meg­találja, és a vers tökéletessé csiszolódik. Mindenképpen Németh Andornak kell igazat adnunk: A közhely az élhetetlen álmodozóról, a világ nem értéséről, a meg nem értettségről, az erre való ráébredésről, és az eb­ből fakadó öngyilkosságról hamis, hamis és hazug. József At­67

Next