Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)
„A legenda oda” - József Attila-problémák a tények tükrében
tila az akarattá kalapált értelem volt, a felismert világ mérnökének tartotta magát. ... Nemcsak eszménye volt a józanul látás, de maga is józan volt elragadtatott pillanataiban is... kései verseiben az öntudat küzdelme zajlik az elmezavarral. A költészet eszközeivel akarja értékké változtatni, ami fenyegeti, szépséggé, lehetőleg értelmes szépséggé nemesíteni hallucinációit, kényszerképzeteit. Halálának okára pedig ő maga adta meg a magyarázatot: „Éltem és ebbe más is belehalt már.”120 9. József Attila „freudizmusa” József Attila betegsége kapcsán ismét és ismét felmerül a „freudizmus” kérdése. Maga Révai József, a kommunista párt főideológusa jelentette ki, hogy „József Attila freudista volt. Freudista lélekelemzéssel próbálta gyógyítani a forradalmi mozgalomtól való elszakadása után egyre súlyosbodó idegbaját.”121 Ebből a megállapításból csak az nem derül ki, hogy azért volt-e „freudista” mert idegbetegségben szenvedett, vagy azért, mert lélekelemzéssel próbálta gyógyítani magát. Természetesen ebben a pártos koncepcióban József Attila „túltette magát” a freudizmuson, és mint ahogy egy mozgalmi költőhöz illett, a „betegségét legyőzve” alkotta meg utolsó korszakának nagy költeményeit. Újabban az a kérdés vetődik fel a József Attilával foglalkozó tanulmányokban, hogy „freudo-marxistának” tekinthető-e a költő, hiszen egyaránt foglalkozott a marxista elmélet és a freudi pszichoanalízis kérdéseivel, esetleg összebékítésük gondolatával.122 Amennyiben a kérdésre magunk is választ kívánunk adni, akkor ismét a tényeket kell sorba vennünk a legendák helyett. Mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy József Attila marxista filozófiai képzettséggel rendelkezett, marxista (gondolkodó) volt. A húszas évek végétől kezdve tudatosan és rendszeresen tanulmányozta a marxizmus klasszikusait, behatóan foglalkozott Hegel és Feuerbach filozófiájával. Párizsból visszatérve Budapesten marxista szemináriumokat látogatott, majd maga is szemináriumokat vezetett, és elméleti tanulmányokat írt társadalomelméleti folyóiratok számára (Irodalom és szocializmus, 1931., Egyéniség és valóság, Természettudomány és marxizmus, 1932).123 Hasonlóképp biztosan tudjuk, hogy 1930-tól kezdve behatóan foglalkozott Freud elméletével, pszichoanalízisről írt munkáival és ismerte a Ferenczi Sándor alapította bu-68