Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)
„A legenda oda” - József Attila-problémák a tények tükrében
van a költő életében, mint Petőfi Sándor tettének, amikor katonának jelentkezett.”141 Ugyanezt Köstler Arthur, a sztálini diktatúrát elsőként leleplező híres regény, a Sötétség délben magyar származású szerzője, aki többször is járt Pesten és ismerte József Attilát, így összegezte: „József Attila, nemzedékének legjobbjaihoz hasonlóan — kommunista volt. De elfordult a mozgalomtól, amelynek torzulása épp a legjobbak közül sokaknak az életébe, vagy józan eszébe került. Amint a legjobbak közül sokan, ő sem volt képes soha, hogy csalódottságán úrrá legyen. Soha nem tudott megszabadulni a gyűlöletnek és szeretetnek attól a keverékétől, amely a párthoz fűződő érzelmeit jellemezte, ahogy senki sem volt képes közülünk, ha ebbe az érzésbe belekóstolt. Mert a párt volt az a kártya, amelyre mindenünket föltettük, és amelyen mindenünket elvesztettük.”142 Ha csak a bizonyítható tényeket vesszük alapul, akkor a történet igen egyszerű és könnyen követhető. József Attila 1930 nyarától kezdve tevékeny részt vállalt az illegális kommunista párt irányítása alatt lévő munkásmozgalmi munkában. Cikkeit, bírálatait is „harcosként” írta, és a Babits kritikát követően szakított szinte minden korabeli polgári irodalmi élethez fűződő kapcsolatával. Szemináriumokat tart, elméleti tanulmányokat ír, korábbi verseit is forradalmivá átalakítva, forradalmi verseskötetet jelentet meg 1931-ben Döntsd a tőkét, ne siránkozz! címmel, verseit, a Munkások-at, a Szocialisták-at, a Tömeg-ti és a Mondd, mit érlel-t munkáskórusok szavalták és énekelték. Számára ez a munka és ez a közösség valóban az életet jelentette. Ez volt életének viszonylag legkiegyensúlyozottabb és legboldogabb korszaka. Az ideológiai és politikai meggyőződésének teljesen megfelelő mozgalmi munka társakhoz, hallgatósághoz segítette, sőt Szántó Juditra, asszonyra is itt lelt. Azonban élete nagy konfliktusa is itt keresendő. Mert József Attila mozgalmi költőként és „harcosként” is elsősorban költő volt, és költő akart lenni, és mint amint az 1929 végén írt Medáliák ciklus is mutatja, egy egészen új líra hangjait megszólaltató és képi világát megteremtő új költő, akinek — ahogy Bori Imre írja — „Nem sikerült... felszínes irányköltővé válnia.”143 És ebben keresendő az alapvető konfliktus, melyhez csak hozzájárultak a személyes emberi gyengeségek, mint a féltékenység és a költői tehetség miatti irigység. Bűnbakkeresés szándéka nélkül sem feledkezhetünk meg arról, hogy az 1931-es moszkvai platformtervezet egyik aláírója az a Hidas Antal volt, aki a mozgalomban Kun Béla vejeként az első számú 80