Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)

„A legenda oda” - József Attila-problémák a tények tükrében

alapján nevezték Moszkvában is fasisztának József Attilát.151 Jó­zsef Attila azonnal válaszcikket írt a Platformtervezet ellen, me­lyet Tamás Aladár útján Fürst Sándorhoz juttatott el, hogy vi­gye ki magával Moszkvába, de a válasz vagy nem jutott el ren­deltetési helyére, vagy ott nem vették figyelembe (ma már csak a válasz első változata maradt fenn József Attila kéziratai kö­zött), illetve 1932-ben közöltek egy „hozzászólást” Gergely Sán­dor, Hidas Antal, Illés Béla és Lippay Zoltán aláírásával, mely­ben így módosult József Attila „besorolása”: „A proletáriroda­lom mellett néhány vele rokonszenvező író is jelentkezett. Ilye­nek Illyés Gyula, József Attila, Kodolányi János, Háy Gyula.”152 A visszaemlékezők szerint József Attila írt egy keserű verset is az őt ért igaztalan támadásra, de azt állítólag, Szántó Judit és Sán­dor Pál kérésére maga megsemmisítette. 1932-ben József Atti­la még a mozgalomhoz tartozónak érezhette magát. Részt vett az idő közben illegálisan hazatért, és a statáriális rendelkezé­sek alapján halálra ítélt Sallai Imre és Fürst Sándor megmenté­sét célzó Halálbüntetés Ellenes Szövetség röpiratának megszö­vegezésében, amely miatt őt is beperelik nemzetgyalázás vádjá­val. 1932 októberében jelenik meg második „munkásmozgalmi” kötete, a Külvárosi éj, melyet a baloldali érzelmű kritikusok elő­ször lelkesen köszöntenek. Danzinger (Agárdi) Ferenc a Korunk 1932. novemberi számában közölt bírálatában József Attilát a kötet versei alapján a szocializmus költőjének nevezi.153 Hason­lóképp Pákozdy Ferenc, József Attila ifjúkori barátja, aki már 1927-ben Lázadó Krisztus címmel írt köszöntő verset barátjához, a hódmezővásárhelyi Hetivásár 1933. január 2-i számában lelke­sen üdvözli a kötetet: „Körülbelül ő az első, kiben a tételes szo­cializmus elemi hatású költészetté ötvöződött... ”154 A sors kese­rű iróniája, hogy az egyik legigaztalanabb támadás, a Társadal­mi Szemle 1933. februári számában megjelent kritika szerzőjét is Pákozdy Ferencnek hívták. Ez a bírálat „pártutasításra” szüle­tett, célja az volt, hogy bizonyítsa, József Attila és költészete nem tartoznak a „proletárirodalom” körébe: „A magyar proletáriro­dalom sok problémája új problémával szaporodott: József At­tilával ... éppen ezért kétszeres kötelesség őszinte marxista kriti­kával mérlegelni József Attila irodalmi munkásságát... csak 2 — 3 olyan verse maradt, amely valóban értéke a szocialista irodalom­nak. ...Az eddig felsoroltak alapján meg kell vallanunk, hogy József Attila nem proletárköltő. ...József Attila... nem él ben­ne a munkásmozgalom eleven sodrában.”155 A Társadalmi Szem­le igaztalan bírálatára még a Nyugat is reagált. A szerkesztőség 83

Next