Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)
„A legenda oda” - József Attila-problémák a tények tükrében
közli a bírálat két kitételét, hogy éreztesse azok igazságtalanságát: »A költő úgy látja, hogy a szövőszékek a holdfény fonalával szövik szövőnők omló álmait. Hogy a szövőnők nemcsak álmodozni szoktak, hanem heti 10 — 20 pengőért sorvadnak a szövőgépek mellett, arról itt nem esik szó!« — így rója meg a költőt a kritikus. Bár az elemzett vers a külváros lakóinak nyomoráról szól! Röpcédulákkal egy-egy elvtárs iramlik át. Kutyaként szimatol előre és mint a macska fülel hátra — idéz a kritikus ugyancsak a Külvárosi éj című versből. És megbotránkozik: »Kedves hasonlatok az állatvilág köréből« Úgy kell a költőnek, miért nem írja azt, hogy az elvtárs oroszlánbátorsággal megy előre és sasszemmel néz körül, — ez már nem lenne sértő a szocialista kritikus szerint sem a proletárra nézve, mert a sas a madarak, az oroszlán pedig az állatok királya. ”156 A végső összeütközésre a „párt” és József Attila között ezt követően, 1933 nyarán került sor. A Tamás Aladár által szerkesztett 100% című lap betiltása után az illegális kommunista párt Új harcos címmel indított új folyóiratot, melynek Hollós Korvin Lajos és József Attila voltak „írói” munkatársai.157 Az Új harcos 1933. májusi számában jelenteti meg József Attila a fasizmus németországi hatalomra jutása okait elemző keserű tanulmányát, mely szerint ennek egyik oka a két munkáspárt egymás közötti acsarkodása volt. Cikkét így fejezi be a költő: „Jó volna, ha a munkások belátnák, még mielőtt fasiszta terroristák vernék bikacsökkel a fejükbe, hogy egymás harci akcióinak a támogatása minden eszményi pártfegyelemnél előbbre való.”158 Már a közléskor a szerkesztők megjegyezték, hogy „A cikk... az író és nem a szerkesztőség felfogását adja”. Azonnal válaszcikket jelentettek meg Téglás Ferenc álnéven a lap 1933. júniusi számában. Szabolcsi Miklós szerint „A Téglás-cikk a párt akkori álláspontját fejezte ki; éles és merev volt, továbbtaszította József Attilát a párttól, egyes megállapításai politikai megbélyegzésnek számítottak.” A cikk szerzője szerint az Új harcos „sajnos teret adott egy politikai elefántcsonttoronyban élő embernek is, akinek zavaros és opportunista fejtegetései azonban a harcos egységfront útját nem egyengetik, hanem még jobban eltorlaszolják. József Attila veszedelmessége abban áll, hogy ő, mint tehetséges költő, egy pár proletár tárgyú versével némi tekintélyt szerzett magának a baloldali munkások között. Most erre támaszkodva, jobboldali mozgalmi frazeológiába burkolva, szociálfasiszta ideológiát árul.”159 A kérdéssel foglalkozók egyöntetű véleménye az, hogy az Új harcos-ban megjelent tanulmánya volt az utolsó csepp 84