Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)
A Nagyon fáj költészete
Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő — szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében. A Mama még József Attila életében többször is megjelent az egykori lapokban és folyóiratokban, a költő és a magyar költészet egyik legismertebb versévé válva.184 1934 nyarán, június végén tér vissza Budapestre. Egy ideig ismét Szántó Judittal él együtt egy zuglói, a vasúti sínek közelében lévő ház mandzard lakásban. A nyár és az ősz folyamán a karácsonyi vásárra megjelenő összegyűjtött verseinek kötetén, a Medvetánc-оn dolgozik. Atrostálja és átdolgozza korábbi köteteiben és napilapokban, folyóiratokban megjelent verseit. Ahogy barátja, Németh Andor mondja: „Szigorúbb bírálót nem találhatott volna. ítéletet ült saját versei felett.” Az eredményt azonban ismerjük: Az 1934 karácsonyán megjelenő Medvetánc már teljes költői nagyságában mutatja be József Attilát, és ezt mutatja a kötet kritikai fogadtatása is. Már 1934 novemberében A Toll-Ъап Hatvány Lajos, Kosztolányi Dezső és Márai Sándor készítik elő a közönséget a kötet fogadtatására. Kosztolányi Dezső így mutatja be a költőt: „József Attila karakán, gyöngéd, izgága, emberi, mérges, ellágyuló, komoly és humoros lélek. Anyagát, a szavakat pedig meg tudja tanítani, hogy minden esetben kezesen simuljanak szeszélyeihez és hangulataihoz. Mindez azt jelenti, hogy költő.” Márai is József Attila nyelvművészetében látja költészetének igazi titkát, és a fiatal költőt Arany Jánoshoz hasonlítja: „Egy-egy szava és ahogy mondja, egyszerre váratlan és ismerős, megmásíthatatlan, mint a primitív kinyilatkoztatások, s valahogy már előbb is emlékemben élt. Aki ezt az ismerősséget ki tudja hangszerelni az irodalmi anyagból, az költő. Nyelve egyszerre megérett, mint a fiatal Aranyé. A magyar líra nagy nemzedékének törvényes leszármazottja. Van egy verse — a Külvárosi éj — mely múlhatatlanul hozzátartozik ehhez a magyar lírához, mint a Szeptember végén, a Vén cigány, vagy az Őszikék.”185 A Medvetánc-kötetről másfél tucat elismerő kritika jelent meg. A kolozsvári Korunk című lapban a verseskötet kapcsán Fülöp Ernő tíz oldalas tanulmányt közöl József Attila költészetéről, melyet Ady lírájával állít párhuzamba. A kritikai fogadtatás tehát egyértelműen pozitív. József Attilát ekkor azonban már sem a kritikai fogadtatás, sem az év elején kapott 1000 pengős Baumgarten kis-díj nem tudja „visszahozni” a jelen világába. 96