Schróth Ágnes (szerk.): Környezeti nevelés a középiskolában (Budapest, 2004)
A legalattomosabb radioaktív szennyeződés, a radongáz
A LEGALATTOMOSABB RADIOAKTIV SZENNYEZŐDÉS, A RADONGÄZ | 221 zetlenek”. Általában szívesen részt vesznek a munkában a barátok, szülők, portás, tanárkollégák. A kíváncsiság nagy úr, így megindul a beszélgetés, az információáramlás a magfizikáról, a radioaktivitásról stb. A méréssorozat előbbutóbb közös üggyé válhat az iskolában. Lassan még a takarító néni is érdeklődik a napi eredmények iránt. A mérés A mérésnek egyéb haszna is van, hiszen diákjaink a közös munka során megtanulnak:- felelősségtudattal szervezni, a közös munka során kiválasztódnak, és nem kineveztetnek a „vezéregyéniségek”,- munkacsoportokat alakítani, pl. számítógépesek, szervezők stb.,- az eszközöket rendben tartani, adott esetben továbbfejleszteni,- mérési naplót pontosan vezetni, egymás munkájára építeni,- az eredményeket számítógépre vinni (grafikonok, függvények ábrázolása),- a szakirodalmat idegen nyelven is követni,- kulturáltan vitázni, egymást érvekkel meggyőzni,- közösen dönteni, a mérési eredményekből következtetést levonni stb. További pedagógiai előnyei is vannak a többnapos méréssorozatnak, ebből sorolunk fel néhányat. Köztudott, hogy a serdülők egy része eltávolodik szüleitől, a napi beszélgetések sokszor csak a legszükségesebbre szorítkoznak. Ha a serdülőt új, különleges tudása révén (magfizika, radon) „helyzetbe hozzuk”, ismét aktív kapcsolat alakulhat ki a szülővel. A diák okos építési tanácsai révén a család egészségesebb környezetbe kerülhet, a radonsugárzásból adódó tüdőrák kockázata a századára csökkenhet! A radonmérés során a diák fellépése, stílusa, kommunikációs készsége is fejlődik, hiszen egyaránt szót kell értenie a szomszéd nénivel, esetleg az önkormányzat képviselőjével, ha a kerületben, faluban lévő középületekben is akarnak mérni. (A fent ismertetett módszerrel mértek radonkoncentrációt néhány iskolában, pl. Budapesten a József Attila Gimnáziumban, Jászberényben a Lehel Vezér Gimnáziumban stb.) ÖSSZEFOGLALÁS A mérésben részt vevő gyerekek, kollégák, szülők számára a radioaktivitás ezután nemcsak „atombomba”, még csak nem is „Paks”, hanem a kozmoszban, élelmünkben, bennünk, házainkban, körülöttünk állandóan megtalálható, egyszerűen mérhető sugárzás, amelyet számos dologra felhasználhatnak, a szerkezetkutatástól az orvostudományig. Amelynek káros hatása is van, de ennek kockázata kiszámítható, még akkor is, ha hatását nem mindig lehet egzaktan nyomon követni.