Sinka Erzsébet: Két hold alatt. Zelk Zoltán megíratlan önéletrajza (Budapest, 1999)
„Vacognak a sikátorok”
A jelenetre emlékszem, csodálatosan furcsa és szép volt, mint valami mennyei üzenet, vagy nem tudom, minek nevezzem. All két fiatal költő a járdaszélen, kötött formában írt verseket mutatnak egymásnak, és egyszer csak elmegy mellettük Schöpflin Aladár. (Pr. 3.396-397.) Vas István ír egyidőben történt „árulásunkról”. ...Természetes, hogy ettől kezdve új mestereim is lettek. Ugyanígy vagyok példaképeimmel is. Berzsenyitől József Atüláig hány költőt mondhatnék. Lelkiállapot kérdése, mikor melyiket érzem a legnagyobbnak. Az igazán nagyok mindegyike: legnagyobb. Annak is igaza van, aki Aranyt, annak is, aki Vörösmartyt, Petőfit, Adyt, József Attilát vallja a legnagyobbnak. (Pr. 3.370.) József Attila is azok közé tartozott, akiket nem modern, hanem hagyományos költőnek tartottak. S József Attila kortársainak, Radnótinak, Vas Istvánnak s nekem ma — nem akkor, ma — szinte vétkül róják fel, hogy otthagytuk az izmusok tengerét, és beléptünk a hagyományok pocsolyájába. Már pedig ez akkor máskép nem történhetett. Nem Franciaországban voltunk költők, hanem Horthy Miklós Magyarországában. Abban az országban, ahol nagyon is érthető szóval kellett elmondani a költőnek, amit el kellett mondania. Kétségtelen az avantgarde nagy jelentősége, amit ma is láthatunk induló fiatal költők verseiben. De a magyar avantgarde tragédiája az, hogy egyszemélyes avantgarde volt. A vezér is és a tábor is: Kassák Lajos. A magyar irodalom a harmincas esztendőkben még mindig elsősorban a Nyugat volt, s mellette a Válasz és a Szép Szó. Aki a Nyugathoz, a Szép Szóhoz vitte írásait, az akkor élő, akkor jelenlévő magyar irodalom táborához csatlakozott vagy próbált csatlakozni. (Pr. 3.423.) 1928 őszén a Nyugatban megjelenő két vers tehát már a „szakítás” kezdete volt. Az viszont még később, 1930 elején következett be. Ekkor a Munkában Nádass verse búcsúztatta. De nemcsak a Nyugatban — bár az volt a legfontosabb — hanem máshol is megjelent már ekkoriban: a Népszava rendszeresen közli Z. verseit, prózai írásait, majd később meséit. A Népszava ekkoriban különböző színvonalú régi írógárdája mellett magasabbra emeli a mércét. Közöl verseket József Attilától, Fenyő Lászlótól, Forgách Antaltól. Itt jelenik meg Déry szabadverse, Kassák Marika, énekelj című regénye. írói közé tartozik Justus Pál, Nádass József, Peterdi Andor, Nagy Lajos és a szociográfiai riportjaival állandóan jelenlévő Szélpál Árpád. Z. 1930-ban írt egy kétsorost, címe: Változat egy népdalra. így szólt: Megöltek egy legényt kilenc forintjáért, megöltek egy munkást egyetlen szaváért. 131