Sinka Erzsébet: Két hold alatt. Zelk Zoltán megíratlan önéletrajza (Budapest, 1999)
„Vacognak a sikátorok”
tam játszani. Majdnem két évtized alatt egyetlen egyszer voltam a Nemzeti Színházban, a Gyöngyösbokréta előadásán. S egyszer a Magyar Színházban, ahol a Nemzeti Színházból elüldözött Hevesi Sándor rendezte akkor Az Úr katonák. A fiától, Hevesi Andrástól kaptam két jegyet. (Pr. 2.272.) A megélhetés mindennapi gondot okozott. így éltek mások is: minden kereset és munka lehetősége nélkül. Hogy valami létminimumhoz jussanak, létrehozta a főváros a „szellemi szükségmunkát”, az 1930-as évek elején több íróval együtt a Városházára járt dolgozni. Valami iratmásolást bíztak rá. Az adóhivatalba járt be pár hétig, édesanyja boldogan csomagolta a tízórait hivatalba járó fiának. Aztán egyik nap a főnöke közölte vele, nem kell bejárnia, a fizetését éppen úgy megkapja ezután is. Másnap hiába magyarázta kétségbeesett anyjának, hogy nem kell bemenni az irodába — sehogy sem tudta megérteni, hogy lehet akkor fizetést felvenni? Ügy látszik, a szellemi szükségmunkánál lehetett. Hiszen nem valódi munkát, csak a sok állástalan szociális támogatását jelentette. * 1930 ősze, a nevezetes szeptemberi tüntetés, ahol a tömegben két költő is lépdel: József Attila és Z. Lépdel — írom, mert valóban: sétáló tüntetésnek indult. Néma tüntetésnek. A szociáldemokraták tervezték így, az Oktogontól a Városligetig. Csak menet közben minden másképpen történt. Később felharsant az ütemes kiáltás: Munkát — kenyeret! Munkát — kenyeret! Előbb csak szóváltás kerekedett a néma és a hangos tüntetők közt, aztán a szavaknál erősebb érvelésre került sor: a verekedésre. Ekkor avatkozott be a rendőrség. A Körönd felé kezdték el kardlapozni a tüntetőket. Szétfutottak. Futottak ők is, és a tömegben elveszítették egymást. Z. az Eötvös utcába keveredett, ott fölszaladt egy bérház harmadik emeletére. A folyosón két asszony állt. — Ez is azok közül való! — mondta egyikük és intett neki. Behívta. Ott ült a konyhájában egy órányit, akkor újra lemerészkedett az utcára, hogy hazamenjen. A kapualjakból mindenkit összeszedtek a rendőrök. József Attila eljutott az Oktogonig. A Japán teraszán Nagy Lajos újságot olvasott. Odarohant: — Lajos! Lajos! Kitört a forradalom! — Éppen ideje. — mondta, és olvasott tovább. Ő mondta el később Z-nak ezt a jelenetet. A legfontosabb mégis az első kötet megjelenése volt ebben az évben. Kötet? Az akkoriban szokásos vékony füzet, ezt is csak valaki segítségével tudták megjelentetni a fiatal költők. 143