Sinka Erzsébet: Két hold alatt. Zelk Zoltán megíratlan önéletrajza (Budapest, 1999)
„S én kézenfogva vezetnélek”
mekkora és alig elmúlt nyomorúságos évei után? De Irén betegeskedett, ezért is járta helyette Z. a nyomortelepek közsegélyeseinek „lakásait”. Ezért is lett fontossá az a néhány nap, amit a felső széleken, közel a cseh határhoz töltöttek. Ennek krónikája és egyben vallomás az a versciklus, amely ebből az élményből született: Három nap. Az ordító, nemzetiszínű hazafiaskodás korában szemérmesen hallgató költő, a haza mostoha fia ebben így vall: Hazám ez, Kedves, ez az én hazám... Hazám... Oly furcsa... Még sohase mondtam..., Remegve bocsájtja útra a szám a szót, mely szállana, de lásd, megtorpan. Miért e szorongás, e dúlt szemérem, hogy vallani és szállni fél a szó? „Hazám...” Talán már a visszhangot félem, mely vércseként lecsap reá: „zsidó” ...? Falvak gyűlnek körém s csontos szegények s körém gyűl hajnal, dél és alkonyat. Szaladnék innen? Láncnál is erősebb, mik e földhöz kötöznek: a szavak. „Patak” csattogja felém a futó víz s a hulló levél azt nyögi: „avar,” „zsarát” — sziszegi az ellobbanó tűz... Hazám a vers: s ez a haza magyar. (1935) Nem sokkal később, 1936-ban jelent meg a Gondolatban az Este a kútban című verse. Másnap József Attila ezt mondta: — Gyönyörű a versed, Z., csak egy hibája van! _ > — Hogy nem nálunk jelent meg... — vagyis a Szép Szónál. Sokszor felvetik azóta is a kérdést: miért választotta Z és Vas István is 1936- ban a Szép Szó helyett a Választ; egyáltalán, miért kellet választani? Mindkét kérdésre felel Vas István Mért vijjog a saskeselyű? című könyvében. Tényként említi azt is, hogy a Választ szerkesztő Sárközi György adta fel a kérdést: vagy a Válasz, vagy a Szép Szó. Abba a bonyolult kérdésbe nem mehetek bele, hogy miért szerkesztette a „népiesek” lapját ő, és miért az „urbánus” Szép Szót József Attila. Az viszont tény, hogy Z. inkább a Válasz mellé állt, oda kezdetektől végig írt, míg a Szép Szóban — a fenti beszélgetés után hamarosan — egyetlen verse jelent meg, 169