Sinka Erzsébet: Két hold alatt. Zelk Zoltán megíratlan önéletrajza (Budapest, 1999)
Együtt
Reggel meg megint lefutok, telefonálni: hogy van? És egyszer csak csoda történik! lesz telefonunk — de hogyan? Hónapokkal korábban írtunk Csanádi miniszternek, Aczél György is szólt neki a telefonunk miatt. Semmi. Radnóti Fifi, aki nemrégen volt nálunk, egyik nap beszélt Aczéllal, hogy még mindig nincs... Aczél nagyon lehordta az illetékest — másnap váratlanul csöngettek reggel fél 9-kor, és fél egykor már működött a telefon. Z.-t azonnal felhívtam. Ilyen országban élünk, ahol minden csak akkor megy, ha „odaszólnak” fentről! Mindenesetre így nyugodtabb vagyok, nagyon kellett már ez a telefon. Nagy titokban már többen közölték velünk, hogy az idei József Attila-díjat Z. is megkapja. Erre éppen április 1-jén került sor a Fészek Klubban, ahová egyenesen a kórházból mentünk. Előbb én szállítottam oda a szükséges ruhadarabokat. Már ott ült a díszelnökség is, mire megérkeztünk. Orbán László miniszteri előszava után betűrendben osztották ki a díjat: Karinthy, Képes, Török Sándor — Z. Elsőnek (mindenkinek) Aczél gratulált: csók, fotózás. Aztán egymásnak és sorban a többiek: Cini, Jovánovics, Garai, Somogyi Jóska, Simonyi, Sztankay stb. Soká nem maradhattunk, de Z. egész jól bírta. Karinthy Ági vitt vissza a kórházba. Vissza az ágyba. De hét végén otthon lehet, április 4-e és még két nap! Már 3-án este érte mentem, hogy több legyen az itthoni pihenés. Azóta csak telefonál: élvezi, hogy lehet végre! Másnap versek a Népszabadságban (Ki így, ki úgy, Varjak) és a Magyar Nemzetben egy cikk a József Attila díjasokról, amiben Kartal Zsuzsa azt írja: nemcsak József Attila hatott Zelk Zoltánra, hanem Z. is hatott őrá. Felhívja Vas Istvánt, aki azt mondja: miért baj ez? Hisz kortársak, barátok voltak! Attila már messze van: szobor? Ne legyen az — mondja Pista. (Milyen szobornak lenni?) Mindenféle kezelések után végre hazajöhet a klinikáról. Másnap estje lesz a Fészek Klubban, április 12-én 9-kor, kissé későre tették, fárasztó lesz. Ebéd után hoztam haza, lehet pihenni estig, akkor meg Fraknói Péter értünk jön. A bevezetőt Vas Pista tartotta, nagyon szellemesen. A beszélgető partner, Szabó Pista után Csernus Mari mondta el a Sirály-1. Egyik oldalamon Hajnal Anna, másikon barátnőm, Bartha Judit, előttem Orbán Györgyi, aki felvette a műsort a rádiósmagnójára. A verseket még Major Tamás, Kálmán György és Kertész Péter mondta. Mari aztán felolvasta Z. írását a Falu végén van egy kút... történetéről, aztán elénekelte. Dénes Margit zeneszerző is énekelte Z. megzenésítet verseit, önmagát kísérve a zongorán. Elég jó és érdekes volt. A legnagyobb szám mégis Major volt, az Ahogy ő kiáltja megrendítő előadásával. Többek között ott volt Szántó Piroska, Somlyó, Keszi, Kellér Dezső, Szepesi György — és aki Z-nak nagyon fontos: Koritár, a futballista! Jól sikerül a beszélgetés is, Z. úgy oldotta meg, hogy könnyedén a zongorának dőlve csinálta végig. Aztán levetítettek egy részletet a Tűzoltó utca 25 c. filmből, Z. szereplésével. Végül ő maga mondta el a Gyere gyere c. új versét. Éjfélre értünk haza. Fáradt volt, de jól érezte magát. Amikor április 15-én végignéztük Örkény—Vitray Ötszemközt c. műsorát, Z. történetet is hallhattunk. Örkény elmondta, hogyan adott egyszer Z-nak 20 pengőt, mert neki volt, mégis szégyell te. Aztán Z. felhívta, hogy megvigasztalja: ne szégyellni