Sinka Erzsébet: Két hold alatt. Zelk Zoltán megíratlan önéletrajza (Budapest, 1999)
Együtt
rosszabb, mint a panaszkodás! Szerencsére magához tér, egyik nap néhány rövid verssel fogad, majd amikor megtudja, hogy Mándy Iván 60 éves, őt köszönti egy verssel. Aztán kettő és még egy lett belőle (Két párbeszéd és egy mosoly 1-2., A mosoly). Mivel Tavaszy Noémi, aki holnap hazautazik, egy házban lakik az Élet és Irodalommal, viszi is, hogy idejében megjelenhessenek Iván ünneplésére. Dehát itt van már Z. születésnapja is. A 72. Nem vidám, mert éppen rossz, fájdalmas napra ébredünk, ha ébredés ez a rossz éjszaka után. Szerencsére másnap megérkezik a tévéstáb, Szabó Mártával, hogy felvegyék a Cimbora műsorát Z.-nal. Az Este jó... és a Micsoda madár c. versekről beszél, meg József Attiláról, gyerekeknek. Miközben tart a felvétel, teljesen beáll a tél, így érkeznek a ház új vendégei, köztük Szabolcsi Miklósék. Z. rossz napjai nem múlnak, csak enyhülnek kissé, a karácsonyt vele töltöm a szobánkban. A régi karácsonyi együttes nincs már sehol, csak a hiányukat érezném még fájdalmasabban, ha lent maradnék a társasággal. Se Laci, se Anna. Egyedül sétálok többnyire. Z. gyógyulását, vagy inkább elfelejtkezését segíti, hogy összeállt egy pókerparti Szabolcsiék és Bajomi Lázárné közreműködésével, a szobánkban. Az is jót tesz, hogy megérkezik az Élet és Irodalom a Mándynak írt versekkel, de szép meglepetésként megkapjuk Békéscsabáról Lipták Pál kiadásában a Sirály-1. 250 példányban jelent meg, forgalomba nem kerül. Sorozatban adnak ki néhány hasonló füzetet. Szilveszteri meglepetés is ér bennünket: elárasztják a szobánkat a vendégek. Kiderül, hogy a nevünkben kaptak meghívó leveleket — szokásos szilveszteri tréfa, Karcsi, a kedves gondnok műve, Z. felvidítására. így lépünk át 1979-be. Az új év belépője reggel nagyon kedves: három kékcinke köszön be az ablakon. Felvidítanak bennünket. Estére meg nagyon lehűl a levegő, hóviharok, rettenetes széllel, a villany is kialszik, átjön a szobánkba Karcsi, Zsigray, Tatay Sanyi gyertyafénynél beszélgetni. Tatay már a viharban érkezett, kidőlt fák állták útját. Mi meg holnap indulunk haza, ilyen félelmes időben! A viharos, sötét szilveszter után. Nagy téllel indít az esztendő, Pesten is komisz hideg fogad és a sok elintéznivaló. Egyik este megnézzük Déry Tibor filmjét: Szerelem. Z. most látta először, csak ennyit mondott utána: — Én hova mentem haza? — (A börtönből.) Paszternák Vili küldött Amerikából egy csodálatos Klee-albumot. Én meg Rácz Abdáménak vittem egy Z.-kötetet. Először találkoztunk, sokáig beszélgettünk. Most 72 éves, de lányosán karcsú, nagyon kellemes, intelligens, nem „öregasszony”! Keveset járok a városban, jeges utak, vad szelek, havazások miatt ha tehetem, itthon maradok Z-nal. Furcsa dolgot vettünk észre. Egyik nap lázas lett, az orvos gyógyszereket írt, pár nap alatt a láz és köhögés is elmúlt. De visszatért a lábfájás! Előtte is fájt. Arról beszéltünk Z-nal, hogy úgy látszik, egyik betegség háttérbe szorítja a másikat. Elmondtam, hogy amikor a háború a nyakunkra zúdult, anyuka betegsége elmúlt, aztán utána kiújult megint. Tehát az újabb, az erősebb félelem elnyomja a régebbit. Csak sajnos, nem szűnteti meg, mert a tudati szférában zajlik, nem a fizikaiban. 470