Sinka Erzsébet: Két hold alatt. Zelk Zoltán megíratlan önéletrajza (Budapest, 1999)
Együtt
Ettől — mástól? — elindul megint az írásfolyamat. A panasz, a depresszió jelen van, de ezzel szűnik is egyben. Sokáig készül, végig együtt, sorokat gépelek, Z. javít, átír, míg végre (febr. 19-én) a kész verssel fogad. Ez kapta az Acsorgás címet. Nagyon jó vers lett (Vas Pista szerint is!). Mintha érezte volna, egy bekötött, de üres könyvvel érkezik látogatóba Szántó Tibor: ebbe írj ezután! — mondja. Szeretné úgy kiadni... Persze, nem tudhatja, hogy Z. csak lapokra, cetlikre tud írni, körülrakja, javítja, áthúzza, cseréli, amit könyvbe írva lehetetlen. így hát amikor elkészül az elkezdett, de félretett Árnyak, nem kerül a könyvbe. Máig üres maradt. így most küldtünk verset az Új írásnak, az Ésnek, a Jelenkornak. Az utóbbinak ígért József Attiláról valamit, el is kezdte hamarosan jegyezgetni. Ebben az aktív, bár fájdalmakkal keserítő időszakban, elhozom március 4-én a Móra Kiadótól a Főhajtás a túlvilágra és a Mese a kiscsikóról szerzői példányait. Megjegyzem, hogy a három kötet ára az új autóra megy el, azt is hamarosan (13-án!) átvehetem. De nagyobb vásárlás is elgondolkoztat bennünket. Februárban meglátogatott bennünket Csernus Mariann, aki nemrég házat („szert”) vett az Őrségben. Csodálatos, háborítatlan környezet, erdő, de közel a falu is. Izgalomba jöttünk: tanya, erdő, kert, patak, falu — talán jó lenne? Talán segítene, ha szűnne ez a bezártság? Van is eladó... Mari érdeklődik majd felőle. Aztán megbeszéltük, hogy nem ott, de közelebb, könnyebben elérhető, orvosközeli helyen keresünk egy nyári házat. — És ott leszünk nyáron... — ábrándozom. — Nyáron? Tavasztól őszig, amíg lehet! — lelkesedik Z. Hiszen ő írta egyszer: Kertben szerettem volna ülni, így álmodtam én őszömet, nagy csend fényében elmerülni... (Ha kérdik egyszer) Ha nem sikerült eddig a lakáscsere, ez talán sikerülni fog. így elkezdtem a nyaralókeresést is. Mintha gazdagok lennénk — pedig a háznézéskor is többnyire a pénz volt kevés. De nyaralóra elegendő! Szerencsére ehhez Z.-nak is kedve van, amit próbálok kihasználni. Arra akarom rávenni, hogy kis kerek önéletrajzi darabokat diktáljon, mert mindig emlegeti, hogy megírja, apró, sokszor csak egyszavas emlékeztetőket irat föl velem, de tovább nem jutunk. Többnyire csak fekszik, hiába ígéri orvosnak, gyógytornásznak, nekem, hogy így meg úgy... Végül csak ezt mondja: — Hát senki sem segít rajtam? Igen, ez a baj: csak mástól várja a gyógyulást, ő nem tesz érte semmit. Teljesen passzív. Csak a jaj, a csönd, a semmi. A kedvére való látogatók azért mindig felderítik. Szívesen elbeszélget, anekdotázik Csatár Imrével. Jó hangulatban mulatja az időt, amikor Farkas Laci jön el Csu479