Sinka Erzsébet: Két hold alatt. Zelk Zoltán megíratlan önéletrajza (Budapest, 1999)
Együtt
kás Pistával. Kalász Márton kedvesen elhozza az Alkonyt halászatot, ami az első Z. könyve volt, de megtudta, hogy nekünk nincsen példányunk. A lélek panaszaiból-t kapta meg érte. Legfurcsább vendégünk a hajdani keretlegény, a jó Varga tizedes fia volt. Illetve nem a fia. Mert apja mesélt neki Z.-ról, fényképeket is hozott. Látszik, hogy nagyon szerette az apját, aki mostanában halt meg, de a fénykép nem a hajdani tizedes. De Z. ráhagyta, nem akart csalódást okozni. Ez eddig megható történet lenne, de a fiú később jelentkezett nálam, hogy neki jár valami, mert az apja megmentette Z. életét... Egy apró, de mégis jellemző történet ezekből a napokból. A rádióújságban láttam, hogy Z. vers is szerepel egy műsorban, amit Janikovszky Éva szerkesztett. Bekapcsoltam a rádiót, várjuk a verset. Öt perc múlva Z.: — Engem kihagytak, Z. ne szerepeljen a kongresszus napján... Mert éppen pártkongresszus volt. Aztán pár perc és jöttek a Z. versek: Z. mondta el három versét, Halász Judit énekelte a Kis mese a nincs erdőről-1, Bessenyei meg a Sárga ernyő-1 (márc. 27.) Az És meghozta Kálnoky versét; Z-hoz írottat. Annál is jobban örült annak, hogy Vasék megjöttek Londonból, eljöttek Pirivel, és a következő történettel: Teát vett Z-nak, mert tudja, nagy teás. A boltban Cs. Szabó Lászlóval találkozott. Mondta, hogy teát vesz Z-nak. Mire Cs.: — Én is küldök neki, olyan szép verseket ír... Keletről jött egy másik hír: Brezsnyev megkapta a legmagasabb szovjet irodalmi díjat. Z. viszont (ezt is Vas Pista mondta) SZOT-díjat fog kapni. Angliából nem csak hír, hanem egy újságíró is érkezett. 1956 iránt érdeklődik, Irving David a neve. Fura fickó. Könyvet ír 56-ról, hazánk magas hivatalai tudtával járkál nyomok után. Minden konkrétumot ismer, a kérdései tájékozottságra vallanak. De nem a megtorlás, hanem maga október 23-a eseményei érdekelték, meg a Petőfi Kör. Hogy lesz ebből könyv? Mit érthet meg ebből egy angol? Hogyan értelmezi, amit összehallgat itt? Meglehetősen tartózkodó ellenérzéssel fogadtam. Aztán nem hallottam róla semmit, de mikor ezeket írom, már tudom, ki ez az ember: egy angol neonáci! Különös, hogy éppen ma (1994. május) adott hírt a rádió arról, hogy a német újfasiszták vendége volt mostanában. Hírhedt arról, hogy tagadja a Holocaustot és Auschwitzot! Döbbenten hallgattam a hírt, amiben az is különös, hogy e sorok írásakor kaptam! Ez az ember járt a Kádár kormány támogatásával kérdezgetni 56-ról. Jobb volt nekik egy neonáci, mint egy ötvenhatos. Aztán megtudtam, hogy megjelent a könyve angolul és németül is. (David Irving: Aufstand in Ungarn. Die Tragödie eines Volkes. Hamburg, 1981, és Uprising, Australia, 1986.) Egyébként rádiós hetünk van: egyik nap József Attiláról kérdezi egy riporter, egy korábbi műsort pedig ismételtek: Kedves lemezeim címen (1968-as felvételről). Ismételték a Reménytelen győzelem című műsorát is. Elhoztam Kabdebó rádióinterjúját, mert a Kortárs közli, de Z. javítani akarja a szöveget, nyomtatásban pontosabban kell fogalmazni. Mivel ez a „Háborúnak vége” című sorozatba tartozik, így újra önéletrajzot írunk, megint reménykedem, hogy 480