Sipos Balázs: Sajtó és hatalom a Horthy-korszakban. Politika- és társadalomtörténeti vázlat (Budapest, 2011)
III. Politikai rendszer és politikai nyilvánosság
ségek esetében „nem nyernek alkalmazást”, továbbá hatályon kívül helyezte a Btk. 248. §-át, amely a „közszemérem ellen” a sajtótermékekben elkövetett vétségekről rendelkezett. Mindennek következményeit megtapasztalhatjuk József Attila 1931-es pere kapcsán is. Ez ugyanis részben izgatás (Szocialisták), részben viszont (egy Villon-fordítás miatt) szemérem elleni vétség ügyében indult. Ebben a perben a Btk., a St. és az 1929-es jogszabály egyaránt szerepet kapott, noha az első kettő elméletileg nem volt „érvényes”. A Kúria 1917-es 610. számú elvi határozata szerint „fajtalan tartalmúnak kell tekinteni az olyan sajtóterméket, melynek tárgya a nemi érzékiség körül forog, és amely éppen tárgyával, előadási modoránál és az érzékiségre irányított célzatosságánál fogva a jó erkölcsöt és szemérmet a közfelfogás szerint sérti” továbbá szükséges „a fajtalan tartalmú sajtóközlemény szándékos közzétételére irányul[ó]” szándék.50 Igaz, ez az elvi határozat az 1929-es törvény előtt született, de annak eldöntésekor, hogy egy közlemény szeméremsértő-e, ez a döntvény számított irányadónak. (Problémát okozott ugyanakkor, hogy a Btk. nem tett különbséget fajtalanság és szeméremsértés között abban az értelemben, hogy a 248. §. szerint a fajtalanságot tartalmazó irattal lehet szeméremsértést elkövetni.) A Kúria 1929 után született ítéletei e döntvény alapján álltak; például az az 1930-as verdikt, amely kimondta: „a regény inkább a feltűnés keltésére törekszik, helyenként sikamlós, de ilyenkor inkább a jó ízlést, mint a szemérmet sérti”. Egy másik (1931-es) ítélet pedig azt tartalmazta: „a törvény sújtani akarja ugyan a szemérem megsértését, de a tudomány és a művészet jogosult céljainak és értékeinek veszélyeztetése nélkül. E szempontot is figyelembe véve, szeméremsértőnek azokat a nyomtatványokat stb. lehet tekinteni, amelyek erkölcsi érzésünket, különösen a nemi ösztönt érintő erkölcsi érzésünket súlyosabban bántják.”51 József Attila esetében nem volt szó „az érzékiségre irányított cél-50 Büntető Határozatok Tára. VI. k. (a továbbiakban BHT). A Kir. Kúria Hivatalos kiadványa. Közzéteszi a Magyar Kir. Igazságügyminiszter. Budapest, 1926, 73. 51 Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. Jegyzetekkel, utalásokkal 129