Sipos Balázs: Sajtó és hatalom a Horthy-korszakban. Politika- és társadalomtörténeti vázlat (Budapest, 2011)
III. Politikai rendszer és politikai nyilvánosság
te a testvére cikkét egy lap szerkesztőségébe. A büntető törvényszék, majd az ügyész semmiségi kérelmére a tábla és végül a Kúria kimondta, hogy a „küldönci tevékenység” miatt senki sem lesz szerzőtárs. Ki kellett mondania a Kúriának azt is, hogy az, aki egy közlemény sokszorosításáról rendelkezik (azaz a szerkesztő, a kiadó), nem szerzőtárs; és nem szerzőtárs a szerkesztő akkor sem, ha csak a cikk „hírlapi formába való öntésére szorítkozott” de ahhoz „újabb gondolatot vagy állítást nem fűzött” Viszont akkor már szerzőtárs, ha a publikációhoz egy bekezdést hozzáírt.65 A magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség miatt indított úgynevezett röpiratperben66 az ügyészség szintén megpróbálta a „szerzőtárs” fogalmát „kitágítani” A sajtótörvény 33. §-ára hivatkozva Zsolt Bélát és Berény Róbertét is perbe fogta szerzőtársként. Ők vallomásukban tagadták, hogy a szövegezésben részt vettek volna, s csupán azt „ismerték be”, hogy a sajtójogi felelősséget „előre” és „látatlanban” vállalták. Ennek a vállalásnak azonban jogi szempontból semmi következménye nem lehetett. Mint „átmeneti” speciális esetet említem meg az 1936-1937. évi Tersánszky Józsi Jenő-pert, amely a Szép Szóban közölt szeméremsértő novella miatt indult. Tersánszky az ügyészségen tett vallomásában - szinte „diktálva” a sajtótörvény 33. paragrafusának 2. bekezdését - elmondta, hogy a közleményt tőle senki se rendelte meg, annak megírására senki se bírta rá, annak szerkesztésében senki sem vett részt. A vádiratban viszont az szerepelt: Ignotus Pál és József Attila védekezése, hogy olvasás nélkül adták nyomdába a kéziratot, „szerkesztői minőségükre nézve elfogadhatatlan”. Látszik tehát, hogy az ügyészség részben a sajtótörvényre hivatkozva kívánt eljárni - vi-65 BHTVII. k.; BJT85. k. 9. sz.; BJT 89. k. 3. sz.; Balás P. Elemér: Sajtójogi esetek. A Sajtó, 1934/4, 29., 1934/9-10, 19. 66 A Halálbüntetés Ellenes Szövetség röpiratot adott ki, amelyben két kommunista, Sallai Imre és Fürst Sándor kivégzése ellen tiltakozott. Az ellenük folyó eljárás oka a biatorbágyi robbantásos merénylet volt (amelyet Matuska Szilveszter követett el), alapja pedig a kivételes hatalomról szóló 1912-es törvény, amely lehetővé tette a statáriális eljárást. A röpiratot elkobozták, és emiatt eljárás indult többek között Illyés Gyula és József Attila ellen. 136