Sólyom György: A visszatérés (Budapest, 2006)
Függelék
III. gyönyörű képességünk...”53 A visszatérés visszatérése - Bartók és az új zenei világkép Zenekultúránk mindeddigi történeti útvonalán, úgy véljük, egyegy tágabb korszak arculatára elsőrendűen két alapvető kategória, két paraméter vonásai, tendenciái a meghatározók: a hangrendszer az egyik, a (tisztázott, elkülönített) hangmagasságok és viszonylataik, a hangközök készlete, mozgás-folyamataik összefüggésköre, komplexuma. A másik: az egészet alkotó részek művészi értelemben vett „élete”: a rövidebbhosszabb dallami, harmóniai szakaszok lefolyása, tagoltsága, egymásutánja, „eseményeinek” egymással való összefüggése (azonosság, hasonlóság, rokonság, eltérés, ellentét...), magyarán, egyetlen szóval: a szerkezet. S ez a második paraméter - vagy inkább dimenzió - függ az elsőtől, a „nyelv” alapját alkotó hangrendszertől. Az egyes szerkezettípusok többnyire egy-egy korszak általános hangrendszeri világára jellemzők. így például az imitációs-polifon motetta a reneszánsz kori diatónia modális hétfokúságában Dufay, Josquin, Palestrina másfél évszázadára. Vagy akár épp a klasszikus szonáta- és rondótípusok kivirulására, a konfliktusokat tonikai visszatéréssel megválaszoló, feloldó egyközpontú dúr-moll tonalitás mozgásköreire. Mozart, Haydn, Beethoven félévszázada a maga hangrendszeri struktúrájának lényegében - kiélezetten szólva -, 53 József Attila: A város peremén. 132