Somorjai Olga (szerk.): „…de még szebb a színház”. Írások Belitska-Scholtz Hedvig emlékére (Budapest, 2010)
Wegenast Róbert: Egy elillant beszélgetés emlékei
W egenast Róbert EGY ELILLANT BESZÉLGETÉS EMLÉKEI Rég volt látogatás Belitska-Scholtz Hedvignél Az igazi színház különös világ. Nem létező térben, soha nem létezett emberek, kitalált helyzetekben, színlelt szavakkal mondják el az emberi lélek legnagyobb igazságait, az érzelmeink másképpen soha fel nem fedhető titkait. A színház az érzelmek világa, ahogy az igazi költészet, a valódi zene és az őszinte képalkotás is. Az igazi színház nem filozofál, nem politizál, nem nevel, az igazi színház a meg nem fogalmazható, nem látható és soha nem tapintható életünket idézi fel szavakkal, mozdulatokkal és képekkel. A színházban minden együtt van, amit szeretek, a költészet, a zene, a tánc és a kép. Az archaikus, mitologikus, ma már nehezen követhető dramatikus görög színház minden érzését, a szeretetet, a gyűlöletet, az örömet és a bánatot én ma éppen úgy élem át, mint ők kétezer évvel ezelőtt. Hová lett azóta a filozofikus gondolkodás, a demokrácia eszméje, az egzaktnak vélt tudomány! A nyelvújított magyar nyelvben új értelmet nyert a német Theater szó, úgy mondjuk ma, hogy Színház. Hisszük, hogy ezt fészerekben játszó eleink, ácsolt színekben ágáló teátristáink magyarították így. De számomra a szín ennél többet jelent. A látásban, a látványban felidézett anyagiatlan, megfoghatatlan hangulatot is. Próba közben, vagy egy csendes, homályos szín-játék hangulatában megérezni valamit abból, amit már nem láthatok, nem hallhatok és nem is tapinthatok, többet elárul nekem a teremtett világból, mint a NASA agyonszervezett bolygóközi kirándulásai. Számomra az a színház, amikor már nem tudom, játékos vagyok-e, vagy néző. A művészet belső, megfoghatatlan tudatállapot. A falon túl, a létem másik oldalán születik. Leginkább az érzésekhez hasonlít, de mégsem az. Több is, más is. Üzenet és felismerés egy időben. Mint az általános relativitás-, vagy a kvantumelmélet. Olyan, mint a tudomány. Lehet, hogy Einstein nem is tudós, hanem Művész, mint Leonardo. És olyan meghaladható is. Shakespeare, Bartók, Einstein vagy József Attila között, csak a szerszám másmilyen, az üzenet és a felismerés azonos. Bohr, az atomfizika egyik atyja, a halála előtt néhány nappal azt mondta, hogy a „világegyetem jobban hasonlít egy gondolathoz, mint egy géphez ". Lehetséges, hogy a világegyetem jobban hasonlít egy gondolathoz, mint egy géphez? A mesévé álmodott shakespeare-i Szentivánéj az én világegyetemem tükre. Ha érezzük mi, akik csináljuk, megérezzük mi is, akik nézzük. 177