Sz. Fehér Judit et al. (szerk.): Móricz Zsigmond, a Kelet népe szerkesztője. Levelek 1. (Budapest, 1988)
Levelek
mái. így született meg ez a tanulmány. Felolvastam a bécsi Akadémikusoknál. (Valamikor ennek az egyesületnek helyiségeit takarította József Attila, amíg Lábán Antal tudomást nem szerzett róla.) Most elküldöm a Kelet Népének, talán hasznát tudja venni Zsiga Bátyám. Egy hónap múlva hazautazunk, s ha nem leszünk alkalmatlanok, felkeressük Zsiga Bátyámat. Mindketten igaz tisztelettel és szeretettel küldjük üdvözletünket: Koczogh Ákos és felesége Dr. K. Á. Wien VII., Museumstr. 7. Collég. Hung. 747. MÓRICZ ERZSÉBET - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Kolozsvár, 1942. jún. 16.] VI. 16. reggel 6 órakor Édes Apukám! Most nagyon vidáman ébredtem, és mindjárt apukára gondoltam, hogy írok. Nem tudom, mi az, de minden éjszaka apukával álmodom, nagyon jólesik, mert bizony szeretek apukával elbeszélgetni. Olyan jó a leveleit is olvasni, mert akkor úgy érzem, hogy mellettem van, és néz rám, csak meg kellene fognom a kézit és megcsókolni. Nagyon érdekes volt Óváry Zoltánnak a távirata apukához, mert az engemet tulajdonképpen nem is látott, és mégis azt táviratozta apukának, hogy jól vagyok. Az igaz, hogy már jól voltam, csak még nem szabad lett volna felkelnem, de viszont én meg úgy meguntam már az ágyat, hogy nem is tetszik elgondolni. Pláne amikor apukám meg egészen telerakott engemet ambícióval. Amikor apuka leveleit olvastam az ágyban, akkor mindig szerettem volna kiugrani és tenni azt, amit apukám nekem írt. Mert bizony akkor még nagyon kevés embert ismertem. Hiszen mikor? Amikor már én csütörtökön este szépen rosszul lettem egy kis nyavalyás haltól. Tetszik tudni, az úgy volt, hogy csütörtökön Dobóékhoz voltam meghíva ebédre, el is mentem. Igazán nagyon pazar lakásuk van, gyönyörű. Na, ételük is pazar volt. Elmondom, hogy mi volt: legeló'ször is volt zöldborsóleves, utána volt hal sós vízben megfőzve és szépen felszeletelve, mellé volt saláta és spenót, utána krémesrétes, cseresznye és kapuciner. Minden nagyon jó volt, de amikor a halat behozták, akkor már énnekem nem tetszett a szaga. Azt tetszik tudni, hogy nagyon jó szaglászó tehetségem van, és megéreztem azt, hogy nem volt a hal friss. Nem is sokat ettem belőle, csak udvariasság szempontjából ettem belőle valamit, de úgy látszik, az is megártott az én kényes gyomromnak. Este már rosszul voltam. Nem tudtam elgondolni, hogy mi bajom, nem tudtam enni, és fájt a hasam, aztán meg elkezdett menni, meg hányingerem volt, szédültem. Nem szóltam senkinek semmit, mert azt gondoltam, hogy reggelre minden szépen elmúlik. De bizony reggelre még rosszabbul voltam, alig bírtam felkelni, a fejemmel nem bírtam, de azért bementem a Méhkasba, ott aztán rosszul lettem, és úgy vezettek haza. Mindjárt hozták a házból dr. Kovács Margitot, kórházi főorvosnőt. Megvizsgált, megkérdezte, hogy mit ettem tegnap, mondtam neki, hogy miket. Azt mondta, hogy mérgezésem van, 503