Sz. Nagy Csaba: József Attila és az istenek (Budapest, 2009)
Függelék
lelki részének érezte. Tehát a maga módján tényleg nem volt istentagadó. Ezt - ha másból nem - a költő Galamb Ödönnek, volt tanárának 1923. december 8-án írott (már többször idézett) kísérősoraiból lehetett volna tudni, amelyeket a Tanítások neki megküldött első nyolc passzusához mellékelt, és amiből több szövegértelmező, közöttük Kelényi is idéz: „En erős hittel hiszem és így vélek eljutni az én életem értelméhez, hogy azután megtaláljam az élet (és a létezés) értelmét. Ez összefügg az Isten-hittel és itt figyelmeztetem Ödön bátyámat arra az álmomra, amit már Makón elmondtam, hogy én Istent új és igazi valójában fogom megmutatni Ennek a mondatnak, ha az életműnek nem is, fel kellett volna ébresztenie a tanulmányíróban a gyanút, hogy a benne említett isten nem a Biblia Mindenhatója lesz. Kelényi felismerése viszont csupán odáig jut el, hogy „Nem volt ö vallásos értelemben hívő, - gyakorló kereszténynek sem tudjuk." К költő valós istenképének ismeretét már nem tudja regisztrálni, sőt az előző megállapítással ellentétben elfogadja Beney Zsuzsa lelkesedő megállapítását, miszerint az általa elemzett két utolsó költemény (Bukj fól az árból és Nem emel föl) a legnagyobb vallásos költemények közé sorolható. Hogyan lehetséges ez, mikor saját kvalifikációja szerint József Attila nem volt vallásos értelemben hívő? Csak úgy, ha valaki, mint ő, nem a költői fejlődés kronológiájában vizsgálja a mű összességét, minthogy a saját válogatásának rendszeréről közli: „Jelen kötetünk nem követi a müvek keletkezési idejének sorrendjét, ámbár az sem tükrözné a fejlődés lélektani útját, amelyet a költő bejár Isten felé menet!’ Később az általa ciklusokba rendezett versekből mégis kész „valamiféle” fejlődést megállapítani, ám ennek okán kibogozhatatlanul összekeveri a bibliai Istent elutasító, és a saját képére teremtett istennel beszélgető, gyermeki szeretetről árulkodó költeményeket egyéb szeretetet áhító, de nem istene természetét felölelő alkotásaival, így adva meglehetősen kusza képet József Attila „istenes” lírájáról. Ezt a tévedéssorozatot tükrözi válogatása is. • 61 • I