Sz. Nagy Csaba: József Attila és az istenek (Budapest, 2009)

Függelék

családias meghittség Istennel való kapcsolatában. Ha Istennel vagy Is­tenről beszél, leveti magáról nyelvének nehéz vértezetét, egyszerűvé válik stílusa, s meghalkul a hangja. Ilyenkor hangjához színt, mondanivalói­hoz szavakat keresve a szentíráshoz és a legendához folyamodik.” Scheiber a méltatok közül talán a leginkább hangsúlyozza a költőt istenviszonyában vezérlő dominanciát az apai szeretet hiányának. Állítja, hogy a költő életművében az istenfogalom kizárólagosan az eltűnt apa hiányérzetének köszönhető. (Ennek cáfolatával Szabolcsi Miklós kritikai olvasatával kapcsolatban lesz még szó.) A továbbiakban a szerző nem említ példát arra vonatkozóan, hogy hol folyamodik a költő a Szentíráshoz, említ viszont egyes kiemelt szövegrészek vonatkozásában bolgár és egyéb nyelvű legendákat, iszlám gúnyiratot, héber legendát, 9. századból eredő ófelnémet költeményt, valamint 4. és 5. századra visszanyúló Christophorus­­legendát. Vitán felül érdekesek és lebilincselőek a nagy tudású és rendkívül olvasott Scheiber párhuzamai, ám nehéz lenne arra gon­dolni, hogy mindezeket József Attila tanulmányozta volna, mie­lőtt verset írt, vagy épp a középkori amor sanctus ihlette volna meg. Legkirívóbb párhuzam, amikor a Világmegokolt utálatának befejező sorait idézve örmény-mezopotámiai felfogást említ, amely szerint a teremtés Isten köpésével zajlott le. Pedig a költő itt csupán saját - emberi, viszolygást keltő események iránti - utálatának hangsúlyozása érdekében használja a képet, hogy „Nagyon útálkozhatott az Isten, /Hogy ilyen csúnya plánétát köpött!". Egyébként - feltételezhetően az elemző saját vallási elkötelezettsége következtében - nem veszi észre a költő differenciálását a bibliai Mindenható és a saját bensőjében élő istene között. Sík Sándor a József Attila-i istenes életmű első kritikai értékelője már említett József Attila Isten-élménye című esszéjében (in: Vigilia, 1948/10 és A kettős végtelen, 1. köt., Bp., 1969, Ecclesia, 334-345. о.) szinte matematikai precizitással regisztrálja a költő istenszemléleté­nek alaptulajdonságait: • 74 •

Next