Sz. Nagy Csaba: József Attila és az istenek (Budapest, 2009)
A szerző előszava
„ Ó, Patroklos nem volt még ilyen árva, bár birtokáért bőszült torna foly — homoksebezte, halott ajakára azért fagyott a furcsa, torz mosoly..." Áprily Lajos A SZERZŐ ELŐSZAVA A mottóként választott versszak Áprily Lajos Patroklos alszik című, a halott Ady Endre emlékére írt, verséből való. Akkor írta, amikor látta, hogy Ady életművét, illetve annak részleteit, sokan sokfelé ki akarják sajátítani. A versben a trójai csatatéren Hektor által megölt, Achilleus fegyverzetét viselő, Patroklos teste fölötti osztozkodó csatával szimbolizálja az Ady életműve felett észlelt kisajátítások fölötti elkeseredését, mintha a föld mélyén fekvő, magát a kisajátítások tárgyát késztetné torz mosolyra azok látványa. József Attila költészete is számtalan kisajátításnak volt már tárgya. Felsorolni is sikertelen vállalkozás lenne ezeket. Nem kivétel ez alól úgynevezett „istenes” lírája sem. József Attila lírai életművéből próbáltam értelmezni, végül is milyen istenképet is tudhatott magáénak, és hogy ez az eszmény sorolható-e valamelyik vallási tanítás - különösen a keresztyén, hiszen ebben az élettérben élt és alkotott - normatívái alá. És ha van ilyen igyekezet, csalna-e látványa torz mosolyt a sírjában fekvő alkotó ajakára. Kérem Olvasóm, döntse el, mennyire volt sikeres műelemzési kísérletem. Munkámmal sohase lettem volna kész Murányi Gábor folyamatos baráti segítsége nélkül, és Méray Tibor útmutató tanácsai is sokat segítettek annak elkészítésében. Hadd fejezzem ki itt köszönetem kedves mindkettőjüknek. Budapest, 2009. január 23. • 5 •