Sz. Nagy Csaba: József Attila és az istenek (Budapest, 2009)
Függelék
ként is magyarázható, hacsak nem akként, hogy sem a katolikus könyörtelenséget nem tudja elfogadni a bűn kérdésében (miután ez csupán azokra vonatkozik, akik nem katolikusok), sem a pszichoanalízis természetes - bizonyos értelemben felmentő - állásfoglalását, hanem magának vindikálja liberalizmusba hajló gondolkodóként, hogy saját maga és mindenki számára megszabja a bűnnel kapcsolatos morális elveket. Akár így, akár úgy, mindenféleképpen elveti a katolikus tanítást, akárcsak az istenfogalom kérdésében. Tehát a költő itt is - mint maga teremtette istenfogalmában - saját lelkére szabja a mércét, ismételten elutasítva a katolikus-keresztény eszményt. A József Attila-Barta István dialógus másik eredménye a szerző szerint az emberi társadalom rendezőelve (vegyük észre: itt nem a világmindenség, csak az emberi lét rendezőelvéről van szó), vagyis inkább ennek a rendnek a forrásáról. Ha ez a két ember dialógusának következménye lenne, akkor ugyanolyan kontraprodukciót eredményezne, mint az első esetben, vagyis ahogy a bűn kérdésében a vallási tanítás nem talált József Attilában megértésre, úgy egyéni úton jár a „rend” kérdésében is. Ugyanis épp Lengyel állapítja meg hogy: „József Attila (...) semmiképp sem tudott feloldódni egy szokványos, mindent »elrendező« istenhitben...’' A katolikus, képzett és hívő Barta rendeszménye feltehetően vallásának és legitimista beállítottságának megfelelő hierarchikus hagyományokon nyugodott, míg Lengyel szerint a költő „tételesen szembeszáll a hierarchikus rend-eszménnyel, amely — az egyén önvezérlése helyére - az egyén fölé egy hierarchikusan vezérlő szisztémát állít: Istent, császárt, rendi államot (és így tovább).” Az isteni vezérlőelvvel a liberális eszmét állítja szembe, a szabadságot tekinti a rend vezérlőelvének, mint a Levegőt-ben írja: „Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet’’. Lengyel András mindezeket az eszményeit írásba fektető megnyilvánulásokat a költő 1935-ben bekövetkezett gyökeres változásának tudja be. Ez tévedésnek tűnhet, ha figyelembe vesszük, hogy József Attila ezeket az eszményeit már 1923-ban szembehelyezte az egy• 64 •