Sz. Nagy Csaba: József Attila és az istenek (Budapest, 2009)
Függelék
(speciálisan én a fasori elemibe, majd a Lónyay utcai gimnáziumba), hogy a gyermekkorban megtanult zsoltárok szövegét és dallamát egy életen át vérünkké válva hordozzuk emlékezetünkben, noha akkor nem is értettük, mit éneklünk tulajdonképpen. A 42. zsoltár „szép híves” patakjának jelzőit például sokáig szinonimáknak éreztem: „szép kies”-nek. Igazi „hűvös” tájnyelvi, csak irodalomban használt, formáját sose ismertem volna fel, ha egyszer meg nem keresem a magyar értelmező szótárban. így lehetett ezzel a költő is, aki később rendszeresen is foglalkozott ezeknek az énekeknek nyelvi különlegességeivel és versképletével. Ám ez nem von le semmit Melczer Tibor érdeméből, amikor felfedezte József Attila költészetében a Szenei Molnár Albert fordította zsoltárok lüktetését és eszmevilágát. Fábián Dániel sorait is idézi Melczer, aki szerint a költő felismerte, hogy „a zsoltárok és a népdal egyszerűsége és nyelvezete kölcsönösen hatottak egymásra”. Természetesen itt nem az óhéber szövegű, görög, majd latin nyelven közvetített Dávid-zsoltárok és a magyar népdal közötti összefüggésekről lehet szó, hanem Szenei Molnár Albert és a többi szerző szövegátültetéseinek a magyar fül számára rokon, népihez közel állóan magyarított zsoltárszövegek hangzásáról. Ám itt és most nem ez az, amit tárgyalni kell. Hanem azt, mennyiben helyes megállapítás, miszerint „József Attila korai istenes versei mindenekelőtt a zsoltárok egy sajátosságát tükrözik: a bizodalmát a mindenkiről és mindenekről gondoskodó Istenről”, amint ezt Melczer állítja, a zsoltárszövegekkel való egybevetésével alátámasztva. Az idézett állítást kellene felülvizsgálni az összevetésekkel és a költő saját szövegeinek értelmezésével. Elöljáróban csak annyit, hogy nem lehet igaza Sárközy Péter állításának, miszerint Melczer József Attila isten-hiányáról ír, amikor épp azt állítja, mint a fenti idézet tanúsítja, hogy a keresztyénséget - mint a mindenkiről és mindenekről gondoskodó Mindenhatóról szóló sajátosságot - vette át Szenei Molnár Albert zsoltárfordításaiból. Kérdés csupán az, hogy ez utóbbi állításban mennyi igazság rejlik. A tanulmányíró megállapításai: • 66 •