Sz. Nagy Csaba: József Attila és az istenek (Budapest, 2009)
Függelék
A görög-keleti vallásban nyugalmat nem lelt, csak papot valamint a Tűnődő azon versszakának panaszával történik, mely szerint a költő kereszténysége kedve ellenére való kényszerű teher. Ennek a véleménynek a szemügyre vétele előtt talán azt kellene megtekinteni, azonosította-e magát József Attila a Tiszta szívvel első versszakának isten- és hazatagadásával. Sík Sándor, a tudós költő már említett kötetében {József Attila Isten-élménye, in: Vigilia, 1948/10 és A kettős végtelen, 1. köt., Bp.1969, Ecclesia, 334-345 о.) azt kérdi: „Kinek jutna eszébe pl. a híres Tiszta szívvel oly sokakat megbotránkoztató sorát (»Nincsen apám, se anyám, Se istenem, se hazám«) szó szerint venni! Csak lélektani és esztétikai botfulüség nem érzi ki ezekből a sorokból: a szegény megvert, megalázott, éhező gyermek keserű dacával csak azért is odamond mindenkinek, elsősorban a »nagyoknak«." Hát Petri Györgynek eszébe jut. Pedig akár Sík Sándor szemlélete helyes, akár Hatvány Lajosé, aki az egész háború utáni nemzedék kordokumentumának nyilvánította a verset, akár a bírósági elmarasztalások okozta indulat szülte, semmi esetre sem lehet úgy felfogni, mint amivel a költő azonosította magát. Nem is illik bele a költőben kiteljesedő személyes istenkép fejlődési vonulatába. Nem hitvallása, tehát joggal vonható kétségbe, hogy alapja lehet a költő vallás- vagy istenszemléletének, de ha az lenne is, csak az következne belőle, hogy a költő istentagadó volt, ami aztán végleg nem vág egybe lelki attitűdjével. Ám a tanulmány szerzőjének József Attilát illető kategorizálása nem csak ezen a ponton hagy maga után kérdőjeleket. Petri a huszadik század vallásos költészetének (amely szerinte a megrendült hit és a fokozott intenzitású vallásos szükségletből táplálkozik) alkotóit klerikus és laikus költőkre osztja. Klerikus költőnek nevezi például Claudelt és Pilinszkyt, míg a laikusok közé sorolja Rilkét, Adyt, majd József Attilát. Ám míg az előző kettő hajdani hite elvesztését katasztrofálisnak érzi, és az iránta érzett nosztalgia, valamint a kényszerű ateizmus légkörében feszengés jellemző rájuk, addig • 69 •