Sz. Nagy Csaba: József Attila és az istenek (Budapest, 2009)
Függelék
Az előszó első része részletezi, hogy kik és hogyan igyekeztek kisajátítani a költő életművét. Elsőként említi Tverdota György: A komorfeltámadás titka {.Pannonica, Bp., 1998) című tanulmánykötetére hivatkozva, hogy: a „Szép Szó szerkesztői tettek kísérletet az 1938. évi József Attila emlékszám összeállításakor egy, a lap körének megfelelő JózsefAttila-kép kialakítására a költő utolsó évének egy kétségbeesett pillanatában írt, befejezetlen és nem közlésre szánt »Curriculum vitae« központba állításával.” Az említett elemzésben Tverdota a költő kisajátítására vonatkozóan több találó megállapítást tesz. Például: „А II. internacionálépártja magyarországi szószólóinak pedig a költővel szemben nem voltak lelkifurdalásai. Életművét minden különösebb aggály nélkül kisajátították.” (235. o.). Aztán: a „Szép Szó és a szociáldemokrata mozgalom ugyancsak magáénak követelte JózsefAttilát.” (236. o.) Nehezen érthető viszont Sárközy fenti hivatkozása Tverdotára, mert ő nem tekinti kisajátítási kísérletnek a közlést, ő Németh Andort idézi, miszerint „Kilátástalan életének külső történetétJózsef Attila [ebben] afogalmazványban rögzítette meg, majd ez után szögezi le véleményét: „(...) az életmérleg utolsó tételének, a teljes csőd bizonyításának látszik, ami után csak a szanatórium és a szárszói sín következhet." (70. o.) A saját kezűleg írott dokumentum tehát messze kiemelkedőbb jelentőségű holmi kisajátítási kísérletnél. Ez után a szerző Tverdota György és Bokor László összeállításából válogatva (.Kortársak József Attiláról, Akadémiai, Bp., 1987, III., 1621-1670. o.) a kortársak és Sándor Pál politikai kisajátítási törekvéséről ír. Sándor Pál politikai vitairatát {Az igazi József Attila. Bp., 1942) vizsgálva az látható, hogy ellentmondásokkal teli méltatással hol dialektikus materialistának, hol szocialistának, ugyanakkor szubjektív racionalistának és panteistának titulálja József Attilát, majd kijelenti, hogy a polgárság klasszikus irodalmi környezetében „az alsó néposztályhoz tartozás” hasadást idézett elő költői létében (12. o.). Ez az elemzés olyan ellentéteket tulajdonít a költő munkásságának, amelyek nem tükrözik az ő egyenes vonalú fejlődését, s így nem is lett az kisajátítás, maradt csupán arra irányuló sikertelen kísérlet. • 71 •