Sz. Nagy Csaba: József Attila és az istenek (Budapest, 2009)
Függelék
istenbe kapaszkodó „fuldokló lihegés”-ét, de ennek az istennek a József Attila-i lényegét nem ismeri fel. Szabolcsi Miklós: Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923-1927 (.Akadémiai, Bp., 1977., 328-340. o. - a négykötetes biográfiai és verselemzési alapmű első kötete). Az elemző kötetének Istenes versek című fejezetében felismeri, hogy a költő a maga számára istent alkotott, ám egyrészt ez az istenkép kialakulásának a hangsúlyait talán vitathatóan fogja fel. Igaz ugyan, amit Fejtő Ferenc nyomán megállapít, hogy „az árva, apa nélküli fiatalember szeretetre vágyik, apára, oltalmazásra. Szüksége van rá, hogy megteremtse magának - mint annyian mások - az apa-elvet, apa-istent”. Csakhogy ezzel a sommás megállapítással az istenkép dominanciája az apa iránti vágy inkarnációjára csúszik át. Ám ez a tényező - nem vitatható mértékadó jellege mellett - csupán stílusmeghatározó elem, mert József Attila bensejéből az ember szeretetével és arra kiáradó megejtő érzésgazdagsággal rendelkező isteni lény létét jelenti ki (találóbb kifejezéssel: vizionálja). Amint Galamb Ödönnek 1923. december 8-án kelt, már többször idézett levelében írja (és ezt a levelet Szabolcsi is idézi), érdemes az idevonatkozó levélrészletet ezúttal teljes egészében olvasni: „én az Istent új és igazi valójában fogom megmutatni”, és ezt etikai megfogalmazásban kívánja érvényre juttatni: „Most művészeti megújhodás előtt állunk, amit elég keserves lesz keresztülvinni, mert még nincs meg az új ethika, ami még Krisztus ethikájától is fog különbözni. En úgy képzelem el, hogy circa olyan arányban tér el az új testamentumtól, mint amilyen arányban az új testamentum az ótól”. Ez az eltérés - amint ez a költő verseiben nyilvánvalóan érvényre jut —, hogy míg Krisztus az ember felebaráti szeretetét hirdeti meg, addig József Attila elképzelése szerint az általa teremtett új felfogásban nem ez a lényeg, hanem istenének az ember iránt gyakorolt - feltételezett - szeretete, valamint istenének ember számára áhított szeretetreméltósága, ahogy azt a Szeretnének című versében megfogalmazza. • 76 •