Szabó Magda: A lepke logikája. Színképelemzés: Vörösmarty-költemények (Budapest, 1996)

A lepke logikája: Szép Ilonka

mellett volt a híres ostrom idején. Azt nem közli a költő, hogyan kerül sor a váratlan látogatásra, ki javasolta, az ifjú-e vagy a lány, ám a szíveslátás nemzeti erényünk, így már poharazás közben látjuk meg hőseinket újra. Megint csak három a szereplő, senki se kérdez semmit senkitől, ami nem jellemző, de dramaturgiai szükségszerűség, nem tudhatjuk meg azt sem, hogyan vált Peterdiék otthona ennyire kihalttá, hová szóródott a família, milyen sorscsa­pások következtében, sem azt, hogyan üzemeltetik a házat, mert köröttük se szolga, se jobbágy, udvaros, lovász, női vagy férfi személyzet, sehol bizalmas vénasszony, elaggott rokont se látunk. Ez valójában egy nyájasabb Lear tanyá­ja, aki egy shakespeare-i hősnőnél lényegesen naivabb Cordéliával osztja meg életét. Titok, takarás, titok. Nem­csak a Peterdi család és otthonuk, az ifjú háttere is az, csak mi nézők, olvasók ismerjük meg a tószt alatti viselke­dése miatt azonnal Mátyás királyt, Perczel-Peterdiék nem, nem tették akkor sem, mikor Bonyhádon élt. Micsoda szín­pad, mint a magyar történelmi darabokban, csengnek a kupák, az asztalnál két férfi gesztikulál, a sarokban né­mán áll és néz a lány. Nem moccanhat, tilos. Bonyhádon ott villogott, lengett a társaságban, most álljon, hallgassa őt, a királyt, akire úgyse figyelt teljes szívvel, aki helyett Bonyhádon úgyis mindig más szónokolt. Egyetlen szín, egyetlen díszlet, egy agg, egy lány, egy álruhás király, ro­tes, alig világítás válaszol a börzsönyi kastély hajdani gaz­dag gyertyafényére, viszont a gorombán ácsolt széken im­már nem az instruktor, egy uralkodó ül, s személyében a győztes férfi, aki jóllakott szerelmében nem eped, nem es­­dekel reménytelenül, mint az egykori instruktor. Miután Nándorfehérvár neve kiejtődik, helyszín és év­szak után be tudjuk tájolni a verset kronológiai tekintet­ben is, komolyan persze tilos vennünk, ez Csongor úrfi mesebeli násza, s az időszámítás is Csongoré. Nándor ost­roma 1456-ban folyt, ha az ifjú vadász már mint uralkodó említődik, akkor 1464-ben lehetünk, Mátyás huszonnégy 122

Next