Szabolcsi Miklós: A clown mint a művész önarcképe (Budapest, 2011)
Az artista a szocialista művész önarcképe: Derkovits Gyula
Azt hiszem, nekem semmim sem veszett el, nekem soha még semmim nem veszett el, nekem nem... Mit jelent az, hogy jónapot? (Somlyó György fordítása) Mit vesztett el? A szavát, a múltat - élete üressé vált. Új utat kell keresni, új tartalmakat - az Angyal-léten és a Bohóc-léten is túllépni. S Alberti meg fogja találni, éppúgy, mint Nezval, az utat: ő a spanyol történelem rohanó sodrában, a forradalmi cselekvésben és a forradalmi költészetben. És így a Bohócok groteszk-fájdalmas alakjait hátrahagyja - az útkeresés, a zavar, a meghasonlás elmúlt jelzőiül. Az artista a szocialista művész önarcképe: Derkovits Qyula A/fegjelenésében hagyományosabb - jelentéstartalmában azonban már egyértelműbben szocialista jellegű az artista mint a művész önarcképe a magyar festőnél, Derkovits Gyulánál. A XX. századi magyar képzőművészetben, különösen pedig a plebejus és szocialista irányú törekvésekben aránylag ritka a „jel”-ben beszélés, a jelenségek, problémák közvetítő alakkal való elmondása - s mint mondottuk, a magyar hagyományokban, szokásokban, képzetkincsben a clownnak, a bohócnak, a vásári komédiásnak nincs annyira központi szerepe. Derkovits Gyula azonban fiatal korában több nemzetközi művészeti áramlattal találkozott, s volt hajlama a jelekben, szimbólumokban való beszélésre, a közvetett ábrázolásra, plebejus-, majd proletáralakok, -jelenetek magukon túlmutató megalkotására - s ugyanakkor saját és kortársai sorsának kendőzetlen-brutális ábrázolására. Az is sajátságai közé tartozik, hogy aránylag gyakran festette meg önarcképét - modell híján is, s azért is, hogy mint József Attila, így próbálja meg kialakítani a proletár-művész ideálképet, s ezen keresztül az Új Ember egyik előképét is. Önarcképei sorában 1927-ből való a Tűzevő vándorartista. Kettős önarckép ez a művészről és feleségéről - szűk kis udvaron, a külváros színterén. Szegényes artistatípus ez a félmeztelen tűznyelő - áhítatos-figyelmes arccal, hieratikus-megmerevítetten rajzolt fejjel követi a láng útját -, s mozdulatai ellentétes szimmetriában vannak az asszonyéval. Van valami egyiptomias a művész fejformájában, testtartásában, hieratikus megmerevítésében - a Művész, a Szent Lángot hordozó, a szegénységben is az értéket őrző művész jelévé válik -, Szegényember a Művel szemben. Még több jelentésű az érett korszakából való Artisták (1933). Itt már valóban arról van szó, hogy a cirkusz, a bohóc, az artista témáját, konvencióját a kommunista művész átfordítja, 101 102