Szabolcsi Miklós: A clown mint a művész önarcképe (Budapest, 2011)
Valachi Anna: Világcirkusz és Kötéltánc
a bohóc, az artista, a maszkok takarásában föltárulkozó/átlényegülő költő, az illúzió teremtett valóságában otthonos művész gazdag jelentésű motívuma. Karinthy A cirkuszának hatását egyébként a clown-kötet szerkesztési módjában is fölfedezhetjük. Mai szemmel nézve idegen testként hatnak - s ilyenformán a rivaldafényhez vezető labirintus mesterséges útakadályainak tekinthetők - a megírás korában kötelezően használatos fogalmak, kifejezések. (Ilyen például a „forradalmi, szocialista magatartás jelzéseként” értelmezett clown-kép.) De az effajta, kordokumentumként is értelmezhető kategóriák azt is illusztrálják, milyen ára volt annak, hogy egy élvonalbeli tudós átfogó művészettörténeti esszéje a hetvenes évek elején nyomdafestékhez jusson. (S hogy mennyire nem volt ez egyedi jelenség, elég föllapozni a korabeli irodalom- vagy akár cirkusztörténeti kiadványokat.25) Annál nagyobb fegyvertény, hogy Szabolcsi Miklós olyan - kultúrpolitikai szempontból „persona non gratá”-nak minősített, ritkán emlegetett - szerzők műveire is hivatkozott, akiknek csak a rendszerváltás előtti években kezdték kiadni a könyveit Magyarországon: elsősorban Nietzschére26 és C. G. Jung27 svájci pszichiáterre gondolok. (Szabolcsi Miklósról egyébként kevesen tudják, hogy - József Attila iránti érdeklődésétől vezérelve - a pszichoanalízissel is behatóan foglalkozott.28 Alig húsz évvel a szívének kedves - abbahagyott - könyv megjelenése után Szabolcsi Miklós újra visszatért egykori elgondolásához, s áttekintve, milyen művek születtek időközben clown-témában, megpróbálkozott a folytatással. „A clown, mint a művész önarcképe című könyvemet 1974-ben írtam. Meglehetős visszhangot keltett, és baráti levelek, megjelent bírálatok, ösztönzések nyomán gondolkoztam tovább. Már a könyv megírásakor is az összegyűjtött anyag többszöröse maradt közöletlen. Azóta is a clown: a Pierrot-önarcképek, irodalomban, zenében, képzőművészetben, hímen egyre szaporodnak. Ahogy a cirkusz-jel, cirkusz-metafora is gyakoribbá válik”29 - írta hetvenegy évesen, szinte reményvesztetten sorolva a téma újabb és újabb fölbukkanásait, 25 Még a hetvenes évek végén is „a szocialista cirkuszművészet” iránti rajongására hivatkozott könyve előszavában az egyik szerző. Lásd: Szekeres-Szilágyi, 1979. 3. 26 Friedrich Nietzsche (1844-1900) német filozófus, filológus, költő, aki az „Übermensch” (az átlagembert felülmúló, igazi, „emberen túli ember”) ideálképét Я/so sprach Zarathustra. Ein Buch für Alle und Keinen (1883-1885) - magyarul lm-igyen szála Zarathustra. Egy könyv mindenkinek és senkinek - című filozófiai koncepciójában fejtette ki. E műve miatt a második világháború utáni évtizedekben gyanakvással kezelték életművét: a németországi náci párt ugyanis többek között az ő elmélete alapján tartotta felsőbbrendűnek a „német fajt”. Műveit a kilencvenes évek elején kezdték újra kiadni magyar nyelven. 27 Carl Gustav Jung (1875-1961) svájci pszichiáter, pszichológus, analitikus. A kollektív tudattalan és annak strukturális jellemzői, az archetípusok fölfedezője. „Persona” néven azonosította a külvilág előtt maszkok által megmutatkozó ént, az ember mesterséges, „csinált” személyiségét. Transzcendentális, vallásközpontú, ezoterikus jellegű, analitikus írásait, előadásait 1948 után még a freudi pszichoanalízisnél is „veszélyesebbnek” tekintették Magyarországon. Csak a nyolcvanas évektől kezdték megjelentetni műveit hazánkban. Életmű-kiadására a budapesti Scolar Kiadó vállalkozott. 28 Ellenezte ugyan, hogy nyilvánosságra hozzák a költő Szabad-ötletek jegyzéke, két ülésben című analitikus följegyzéseit, de irodalompszichológiai érdeklődése régi keletű és töretlen volt. Szoros szakmai barátságot ápolt Mérei Ferenccel (1909-1986), a modern magyar pszichológia és neveléstudomány meghatározó egyéniségével, s alapító tagja volt az 1988-ban Budapesten megalakult Ferenczi Sándor Egyesületnek. 29 Lásd Szabolcsi, 1992b, 3.