Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés (Budapest, 1997)
Előszó
József Attila halála után Szántó Judit többször nyilatkozott és írt a legkülönfélébb orgánumokba a költőről. (Publikációinak részletes felsorolását lásd a jegyzetek élén.) Alapvetően mégis két forrásról szólhatunk: a naplóról és az 1948 márciusában befejezett 119 oldalas gépiratos visszaemlékezésről. E két emlékezés egymásnak több esetben ellentmond. Bár nyilvánosságra kerülésük sorrendje éppen fordított, ezúttal mégis a keletkezés sorrendjében lássuk: mit is mondhatunk a két írásműről. Már maga a könyvbe zárt napló is több kérdést vet fel. Szántó Judit ugyanis egy félig üres (vagy tán szándékosan selejtesre készített?) könyvbe, Christopher Morley Ember volt című kötetébe kezdhette írni feljegyzéseit. A könyv szóban forgó példánya ugyanis csak a 112. oldalig, a hetedik ív végéig volt kinyomtatva, a további ívek üres lapokból álltak. S mert 1985-ben alkalmam volt megkérdezni az azóta elhunyt Cserépfalvi Imrét, az 1936-os Morley-könyv kiadóját, beszélgetésünket ennek tisztázásával kezdtük. Előfordulhatott üres ívekkel bekötött könyv a Cserépfalvikiadónál?- Nézze, gyakran előfordult, hogy a Cserépfalvi-kiadó - az akkori szokások szerint - készíttetett úgynevezett mintakönyvet, vagy fogalmazhatunk úgy is, bemutató könyvet. Mintakönyvnek mi azt neveztük, amelyiken rajta volt a fedőlap, a kötésminta, s mondjuk egy, legfeljebb két ívet köttettünk be kinyomtatva. A többi ív valóban üresen maradt. Ezeket a mintakönyveket a kiadók elküldték a könyvkereskedőknek: nézzétek, ez fog megjelen■ ni, így fog kinézni, rendeljetek belőle. Aztán a mintakönyveket eldobtuk. József Attila, meg mások is azt mondták, hogy nem szabad eldobni, mert nagyon jó jegyzetelésre.- Elképzelhető tehát, hogy ez a Morley-kötet is mintakönyv volt?- Aligha. Ugyanis én nem nagyon engedhettem meg magamnak, hogy mintakötetenként 112 oldalt kinyomtassak. Azt tudom inkább elképzelni, hogy a könyvkötő véletlenül készített ilyen defektes példányt. 18