Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés (Budapest, 1997)
Visszaemlékezés
Szólt a csengő, postás hozta a prospektusokat. Jutányos áron autószállítás a temetőbe, diófa-koporsó ennyi és ennyi. Legalább ötven darab ezekből. No, hát ez az ember. És nevetve dobtam a kályhába. Lehetett valami újszerű vagy megfoghatatlan a viselkedésemben, ami Attilát megrázta. Ekkor engem már csak egy bántott: hétfő van, vizsga. Csengetés. Falfehéren belép kislányom. „Anyu mit tettél? Sanyi mondta a kapuban”, és sírni kezdett. Nem sírtam. „Sanyi buta - szóltam. - Elrontottam a gyomromat, valami húsmérgezés, látod, itt vagyok, semmi bajom.” S a vizsgáról beszéltünk. Hogy ne zavarjuk Attilát, Évával elmentünk hazulról. Két nap múlva azt mondja Attila: „Milyen buta voltál, ez a nő nagyon szép volt, Kárpáti Auréllal175 vacsorázott. Kértem, hogy szeressen. Nevetett, azt mondta, hogy szeret, mint egy gyereket. Mondtam, a világ legszebb szerelmi versét írom hozzá, és otthagytam a vacsorázókat. Engem Jóskával176 tettek egy szobába, és míg a Jóska a jó csopaki borról tartott előadást, én megírtam ezt a verset. Megérkezésem után, mikor felkerestem, számomra már olyan idegen volt, mintha sohasem láttam volna.” Hogy ki volt a nő,177 nem kutattam, egész életemben egy másik nőt utáltam helyette. A verssel ma is úgy vagyok, majdnem kívülről tudom, de közömbös perceimben, ha felnyitom a kötetet, kihagyom azokat a lapokat. Hogy azután a társaság hogy szerzett erről tudomást, azt Kosztolányi egyik novellájából, ha túlzásokkal is, de meg lehet ismerni.178 Szomorúan ment a kávéházba Attila, de bajáról nem volt hajlandó beszélni. Németh Bandi felesége feltette a kérdést: „Hát mégis, mi bajod Attila?” „Barkochbázzunk” - szólt, és az okos játék megadta a feleletet. És Attila boldogan felelgetett a kibontakozás hálójában. Ez júniusban történt. Ezt megelőzően január táján megjelent egy orvosnövendék a Lidó kávéházban, írók után szaglászva. Előbb Nagy Lajost szemelte ki magának, hadd örüljön a Berta,179 majd megállapodott József Attilánál. Mi kellett József Attilának? Hogy hagyják beszélni. És 6 hagyta. Csak néha egy ah, vagy oh, egy dicsérő jelző és Attila már futott volna utána akár a világ végére is. A nőért nem volt rest két héten keresztül korán reggel felkelni és a Japánban beszélgetni. Én erről nem tudtam, korán munkába jártam, sőt egyszer, ahogy a szomszédoktól tudo-103