Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés (Budapest, 1997)
Előszó
fordulását, a mélypontot megközelítő lelki hullámvölgyeit, hogy bízvást hihette: most sem tenne hiábavaló erőfeszítéseket... Judit szinte szuggerálta az áhított eredményt, s mind görcsösebb makacssággal igyekezett magát is, másokat is megnyugtatni, hogy nincs még késő, Attila még megmenthető.” (FAZEKAS ANNA. 1967.) „[József Attila] Hamarosan elhozta magával és bemutatta nekünk hűséges őrzőjét: Szántó Juditot is, akit együtt szerettünk meg József Attilával. Egymás nélkül el sem tudtuk őket képzelni. Gyermeteg módon függött Juditon, aki minden ügyes-bajos dolgát elintézte.” ' (BOKOR IMRE, 1957.) „Mikor benyitottam a kicsiny szobába, Attilát mezítláb találtam, hosszú sötét nadrágban és fehér ingben ült egy széken, alatta újságpapír, és a frissen súrolt szobában elszórva végig az ajtóig. Nekem is arra kellett lépnem, és bakancsom alá is tett egy kinyitott újságot a szigorú, kékszemű, rendszerető Judit, a felesége, akit akkor ismertem meg, és azóta is félek szigorú, kék szemeitől, holott rögtön láttam, micsoda energia és elszánt akarat van ebben az asszonyban, hogy Attila széteső életét összetartsa, és az emeleti kis nyomortanyából otthont varázsoljon. Feketét is kaptunk, és beszélgettünk kedvünkre. Judit tovább takarított a mesebeli arányú kis konyhán.” (FÜSI JÓZSEF, 1957.) „Kemény asszony volt. Némán tűrt, de mint egy felkiáltójel. Lehetetlen volt nem észrevenni, különösen egy olyan érzékeny embernek, mint József Attila. Ilyen volt a mozgalomban is: szigorú, kérlelhetetlen, puritán. Nem egy ilyet ismertem akkoriban a kommunisták között. József Attila személyiségzavarát nemcsak az fokozta, hogy nem tudta eltartani magát, hanem hogy Szántó Judit tartotta el őt, kemény munkával, önfegyelemmel, lemondással. Ki tudja elviselni, hogy egy másik ember föláldozza magát értünk?” (KÁDÁR JÁNOS, 1982.) 9