Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés (Budapest, 1997)
Előszó
„Judit az űzöttségben otthont teremtett, kenyeret tett az üres asztalra, télen befűtötte a karmos vaskályhát, megvetette kettejük ágyát. Megmentette a költőt a végső magánytól, amikor ellenségek és fegyvertársak egymással versengve hajszolták. Leikébe fogadta, dédelgette a születő verseket, védte, óvta a költőt az otromba támadások és a még veszélyesebb hizelgések ellen - a másik emberben a maga életét élte. [...] Ez az együttlét soha nem jelentett idilli létet, menekülést, szigetéletet. Sokat vitáztak, de mindig úgy, ahogy egy meghasonlott világban saját énjével vitázik az ember. Aztán elváltak, mert József Attila saját magával sem tudott többé együttélni. (HORVÁTH MÁRTON, 1963.) „Az embernek sokszor utólag támadnak fel lelkiismeretfurdalásai. Szóval, én beszéltem rá - pontosabban: én is rábeszéltem - József Attilát, hogy hagyja ott Szántó Juditot. Úgy éreztem ugyanis, hogy Judit gátolja őt a költői működésében. De Attilának, mint biológiai lénynek, szüksége volt Juditra. Talán mégsem kellett volna. [...] Judit hűségesen ápolta Attilát, olyan volt, mint egy igazi kotlóstyúk, s mint ilyen, József Attila egész baráti körére féltékeny volt.” (DR. KULCSÁR ISTVÁN, 1984.) „Nem szerettem Juditot. Úgy járt-kelt a világban, mintha plakátról lépett volna le. A plakát nyúlánk, szalmaszókehajú, keményarcélű hölgyet ábrázol, olcsó fekete marokenben, aki haragosan néz a világba. Alatta: Fel a fejjel proletár -ellenséges szemek figyelnek. Ilyen volt: szegénységével hivalkodó, lakkozott körme hegyéig osztálytudatos nő, au gout americain, egy forradalmi filmscenárió Jeanne d’Arcja, Turnovszky rendezésében. A gőgre szüksége volt, hogy össze ne roppanjon. Nappal esernyőket csinált, este begyújtott, takarított, mosott, foltozott, merev mozdulatokkal, a nagy leszámolásról álmodozva, mint a brechti matrózlebuj kiszolgálólánya. Igen, Judit is azt a választ adta volna, ha a kalózhajó kapitánya megkérdezi tőle, kit húzzanak fel: Mindet.” (NÉMETH ANDOR. 1944.) „Szegény Szántó Juditnak nem volt könnyű dolga. A lángelméből az jutott neki, ami nem láng, ha csak nem perzsel, s nem elme, ha 10