Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés (Budapest, 1997)

Visszaemlékezés

befejezte Attila, a könyv Lesznai neve alatt meg is jelent, a munka befejeződött és a barátság is (Címe: Szerelem).338 Mikor már elvál­tunk és hallottam hogy Attila milyen idegállapotban van, felmen­tem Málihoz és sírva mondtam el neki, hogy Attilát el kellene valami szanatóriumba helyezni. Kértem segítségét, összekötteté­sei révén nem hiszem, hogy nehéz lett volna, ha másképp nem, az ott megjelent számtalan polgári baráttal tapintatosan egy gyűjtést elindítani, ha már szanatóriumi összeköttetés nem is lett volna. „Tényleg? — kérdezte Máli. - Ilyen rossz idegállapotban van Attila? Sajnos nem tehetek semmit. Ha tüdőbaja volna, akkor még igen, de idegbaj, nem hiszem, hogy tudok valamit tenni” - ennyi volt a válasz. Ma persze más a helyzet. Ma ez szívtelenségnek hat, de akkor, József Attila vitáival, erős baloldali kiállásával, az analízis­ről tartott beszámolóival sokszor terhe volt a társaságnak. Hiszen ahhoz, hogy Hatvány Lajos segítségét megkapja Attila, Lesznai Annával kötött régi barátsága volt a kiindulás. Lesznai Anna köl­tözködött Bécsben és Attila segített a költözködésnél, bútorokat cipelt Máli új lakásába. Hatvány Lajos is másként adott anyagi segítséget Ady Endrének, mint a proletárszármazású József Atti­lának. Kedves bája, lenyűgözően értelmes kiállása, Hatványnál ez volt, ami barátságukat megalapozta. A vers csak ezután jött. És hogy Hatvány 100 pengőt juttatott Attilának, Attila szemében ez is nagy dolog volt. Ha berzenkedett benne az önérzet, ami elég gyakran történt, úgy tudott ezen rágódni, órákon keresztül tette fel a kérdést önmagának, hogy ez csak alamizsna, hogy nincs semmi mögötte, mert ha igen, akkor úgy dolgozhatna, mint Ka­rinthy vagy Kosztolányi, akiktől várták az írást. „Ki várja tőlem? - kérdezi Attila. - Ki kér tőlem verset? Hiszen amit a tömegnek írok, hányán olvassák? Talán csak a a 200 gödi munkás és a balol­dali polgár barátaim, akik értenek. Milyen más volt Petőfi idejé­ben. Vándorlásakor nyitva állt a kis parasztház ajtaja, a csárda, ahol, ha mondott egy-egy verset, étel is jutott, ital is, pipához való is. Az 6 barátai, a koltói gróf339 házába fogadta, vendégül látta. Hiszen engem házukhoz fogadnak a gazdagok, együtt eszem velük, szépen késsel és villával, de mint valami csodabogarat néznek és csodálkoznak, a mosónő fia hol tanult meg így késsel-villával bán­ni, mert hidd el, mindig ezt érzem és ilyenkor kétszeresen ügyelek 154

Next