Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés (Budapest, 1997)
Kiegészítés
felkiáltott: „Éva, vedd tudomásul, minden lecke után kapsz tőlem két pengőt.” Minden ember szívéhez, értelméhez tudott szólni, legyen az gyerek vagy felnőtt, férfi vagy nő, s a ki ismerte Attilát, nem tudta nem szeretni. Tanulni és tanítani! De milyen szerény volt! - Egyik, 1931-ben hozzám írt levelében ez áll: „Keveset tudok, kevés szellemi táplálékot ettem, nem szedtem össze magamat eléggé ahhoz sem, hogy fölemeljem, amit föl szeretnék mutatni. Töprengek, mint a tenger, ahelyett, hogy rendes folyócskaként vinném a szegény tótok tutaját... Tanulnom kellene, de a tanulásban azt szeretném foganni, amin vajúdók, - erre persze nincs lehetőség.” Mit akart tanulni József Attila? - nem kell erre sok válasz. Az illegális munkához akart többet tudni, még többet tanulni, mint amennyire lehetősége volt. Ő, aki annyira szerette az embereket, a munkát, a játékot, népdalokat és mindent, ami szép és igaz, egy kis cédulát őrzött - dátum nélkül -, amelyen a következők olvashatók: „Kedves Laci, ismerem, olvastam az első kötetét. »Én, József Attila, itt vagyok...«393 Sajnos, fel fogják akasztani. Hiába nem fogom hagyni. Vad, dühös, - nyitott bicska van zsebében, ami jó, de az urak nem szeretik. Egyebekben: társa a karom. Jöjjön. Amit tehetek, megteszem. Többet is. Ölel E. A.” Erg Ágoston394 írta ezeket a sorokat a fiatal József Attiláról, Laci megszólítással, hogy kinek, nem tudjuk kideríteni.395 „Lidi nénémnek öccse itt, Batu khán pesti rokona, kenyéren élte éveit s nem volt azúrkék paplana; kinek verséért a halál öles kondérban főz babot - hejh burzsoá! hejh proletár! én, József Attila, itt vagyok!”396 185