Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés (Budapest, 1997)
Előszó
1987. május 23-án a Magyar Nemzet hasábjain adtam közre, e kötetben a. Függelékben olvasható a levélváltás.) A költő halála után Szántó Judit úgy érzi, hogy egyetlen életcélja maradt: megvédeni József Attilát, illetve az emlékét. Naplója, amelyet szinte rögtön a tragédia után kezd írni — hű tükre ennek az elhatározásának. „Elfog a nyugtalanság nap nap után, hogy meg kell írnom az életedet, úgy ahogy panaszoltad, ahogy átélted.” A naplóban ez a gondolat számtalanszor fel-felbukkan, miközben Szántó Judit fantomokkal, képzelt ellenfelekkel (is) viaskodik. A könyv tervét azonban elsodorja személyes sorsának szerencsétlen alakulása, elmagányosodása. Leánya, Éva ugyanis 1936. március 7-én útrakelt, apjához, Hidas Antalhoz utazott Moszkvába. Szántó Juditnak nyilván már akkor megfordult a fejében az a régi elképzelése is, hogy Évát követve 6 is eljut a Szovjetunióba. Lányával való rendszeres levelezésében erről is szó esik, azonban Évától az addig hetente, kéthetente érkező levelek hirtelen elmaradnak. 1937 novemberétől 1946 áprilisáig Szántó Judit azt sem tudja: leánya, s annak apja, volt férje, Hidas Antal egyáltalán él-e, hal-e. Viszont a kilenc esztendő alatt érkeznek az aggasztó hírek és rémhírek. Kun Bélát - Hidas Antal újdonsült apósát - letartóztatják, majd kivégzik. A magyarországi lapok temérdek feltételezésre hagyatkozva színezik tudósításaikat, s az Évától várt megbízható hírek elmaradása természetes, hogy növekvő aggodalommal tölti el Szántó Juditot. A háború tehát elmosta Szántó Judit József Attila-életrajzának tervét. Naplója, amely a tervezett könyv nyersanyaga is lehetett volna, egy elmagányosodó, mind többet szenvedő, egyre meggyötörtebb asszony megrendítő és önmarcangoló vallomásává válik, amelyben egyre kevesebb szó esik József Attiláról. Szántó Judit, aki önéletrajza szerint 1938 táján „már túl ismert” volt ahhoz, hogy illegális pártmunkát végezhessen, csak a Vörös Segély-gyűjtésekben vett változatlanul részt. S amiről naplójában érthetően egy árva szót sem írt: 1940-ben a Komintern osztrák szekciójának dolgozó egyik futár bújtatásában, majd a Szovjetunióba való menekítésében is vállalt szerepet. (Ezt a sehol 16