Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés (Budapest, 1997)
Előszó
- S miként kerülhetett ez Szántó Judithoz?- Közvetlenül tőlem biztosan nem. Úgy tételezem fel, hogy Attila vihette el a kiadóból. Az biztos, hogy több ilyesmit vitt el tőlem, de hogy a Morley-kötetet mikor adtam oda, vagy egyáltalán én adtam-e oda, erre nem emlékszem. Judittal viszont én Attila haláláig alig-alig találkoztam, úgyhogy csak azt tudom feltételezni, hogy amikor szétmentek, akkor Attila otthagyta nála a könyvet.” Ha nem is bizonyos, mindenesetre valószínűsíthető Cserépfalvi Imre feltételezése. De nézzük meg közelebbről a naplót, amelybe Szántó Judit 37 alkalommal írta be emlékeit, napjai eseményeit és később egyre inkább csak: a szorongásait. A napló József Attilára való emlékezéssel indul, a Siesta szanatóriumbeli látogatás részletes története lelhető meg az első nap bejegyzésében. (E találkozást Szántó Judit tíz esztendővel később is lejegyzi, a két változat „apró” eltérése azonban - lényeges. De erről majd egy kicsit később.) A naplószerű emlékezésfolyam néhány napon keresztül folytatódik, aztán ez a forma megszakad, s a bejegyzések mindinkább krónikási híradássá válnak. Ezekben a napokban kezdődik ugyanis „József Attila utóélete” - amelynek azóta is vissza-visszatérő motívuma a költő kisajátítására tett próbálkozás. Az ezt követő lapokon aztán József Attila csupán a Szántó Judit gondolkodását, életét meghatározó mellékszereplővé zsugorodik, akinek jobb, hogy „pihenhet Szárszón”. így József Attiláról a napló (elsősorban kései nyilvánosságra kerülése miatt) nem mondhatott sok újat. Hiszen 1984-ben, amikor a naplót a Kritikában közreadtam, a József Attilával foglalkozó szakirodalom márismerte Szántó Judit másik, részletes visszaemlékezését, melynek háromnegyede 1972-ben, ugyancsak a Kritika című folyóiratban megjelent. A napló így néhány ponton csupán kiegészíthette vagy árnyalhatta, esetenként viszont korrigálhatta (visszamenőleg) az előbb napvilágot látott visszaemlékezést. Az emberi memória természetét - no meg a két műfaj, az egyidejűleg vezetett napló s a régmúltat felidéző memoár különböző voltát - ismerve, azonban bizonyosra vehető, hogy a napló sok tekintetben hitelesebb forrás, mint az azóta eltelt évtized sorspróbáló tapasztalatain átszűrt emlékezet. Annál is inkább, mivel a naplóban Szántó Judit - aki, noha bele-19