Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés (Budapest, 1997)
Jegyzetek
Szót.” Ezzel szemben áll Fejtő Ferenc 1977-es nyilatkozata (Huszár Tibor: Beszélgetések. Magvető, Bp. 1983. 56. 1.): „Meg kell jegyeznem, hogy érdekes a cikk története. Mikor megírtam és fólolvastam a szerkesztőségi értekezleten, József Attila azt mondta, hogy ebből vezércikket kell csinálni. Ignotus Pál valahogy idegenkedett ettől a gondolattól, de Attila oly fontosnak találta, hogy leszögezzük álláspontunkat a sztálinizmus kérdésében, hogy végül vezércikk lett belőle.” József Attila és a Szép Szó szerkesztőinek konfliktusairól több kortárs is megemlékezett, ám az ezzel kapcsolatban közkézen forgó információknak három fo forrása: Szántó Judit, József Jolán és Cserépfalvi Imre lehetett. Különösen nagy hatása volt annak, ahogyan József Jolán állította be a költő és Fejtő Ferenc viszonyát. (Lásd: József Jolán: József Attila. 355. 1.) Az emigrációban élő Fejtő Ferencet mindez helyreigazító nyilatkozattételre indította. (Lásd: Mi az igazság József Attila és a Szép Szó kapcsolata körül? Kis Újság. 1944. március 17. 6. 1. In: Kortársak József Attiláról. 1979.1.) 14. Ignotus Pál (1901-1978) publicista, József Attila szerkesztőtársa a Szép Szónál. A folyóirat szerkesztői és munkatársai: Ignotus Pál, Fejtő Ferenc, Nádass József, Remenyik Zsigmond körutat tettek Csehszlovákiában, Pozsonytól Prágáig. E vendégszereplés, amelyre a költőt is meghívták, de betegsége miatt nem mehetett, 1937. október 16. és 22. között volt. 15. H. Berci = Hatvány Bertalan (1900-1980) orientalista, a Szép Szó és József Attila anyagi támogatója, a naplóban többször H. B.ként is szerepel. (Hatvány Bertalan visszaemlékezését József Attiláról lásd: Vezér-Hatvany Bertalan.) 16. E találkozást Flóra így írja le: „Október 23-án, szombaton aranyvörös őszi nap, kék ég. Átadott egy verset, a »Vak, vak, vak ...« kezdetűt. Bent találtam nála Ignotus Pált és - Juditot. Alighogy megérkeztem, Attila megkérte Ignotust, hogy kísérje haza Juditot, mert négyszemközt szeretne velem beszélni. így Juditot csak néhány percig láthattam. Magas, telt, érett, deli, mutatós asszony. Áradt róla a határozottság, céltudatosság. Eléggé az ellentétem, láttam róla az első szempillantásban. Búcsúzásnál erősen megszorította a kezemet: Sok szerencsét, Flóra! - mondta -, úgy éreztem, meghatott hangon.” (Lásd: Illyés Gyuláné: József Attila utolsó hónapjairól. 107. 1.) Szántó Judit visszaemlékezésében (lásd: 118-119. oldalon) „apróbb” bővítménnyel látja el a történetet. 207