Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés (Budapest, 1997)

Jegyzetek

gyes: Röpcédula. Magyarország. 1938. február 22. 6. 1. In: Kortársak József Attiláról. 1087. 1.) 65. Pontosabban: ÉMOSZ dalárda (Élelmezési Munkások Orszá­gos Szövetsége), vezetője: Vándor (Venetianer) Sándor (1901-1945), beceneve: Vénei; kórusát is nevezték így. Vándor Sándor zenésítette meg 1937-ben a szóban forgó Tiszta szívvel című, 1925-ös verset. 66. Fazekas Anna (1905-1972) költő, ifjúsági író, az idő tájt dr. Kulcsár István felesége. 67. A Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben című analitikus iratról van szó. Az 1936 májusában keletkezett „napló” teljes szövege hosszú évtizedeken át hozzáférhetetlen volt a nagyközönség számára, először 1990-ben jelent meg Stoll Béla szöveggondozásában. (Atlantisz- Medvetánc, Bp., 1990. Majd: miért fáj ma is.) A József Attiláról szóló irodalomban nemritkán olvasható megjegyzés, hogy a Szabad­ötleteket a költő analitikusának, Gyömrői Editnek a felszólítására írta. „Nemcsak, hogy nem én írattam, de nem is tudtam róla, soha nem is láttam. Én nem tudom, hogy más pszichoterapisták csinál­ják-e, én soha nem csinálom... Tehát nem bátorítom arra, hogy meg­komponálja a gondolatait. írni pedig nem lehet úgy, hogy az ember nem fogalmaz” - nyilatkozta Gyömrői Edit (Lásd: Vezér-Gyömrői. 620. 1.). A napló 1936. május 17. és 22. között keletkezett, először Németh Andor: Kelj fel és várj (sic!) című cikkében kísérelte meg rekonstruálni, hogyan is született. (Újság. 1938. február 20. 27. 1. In: Kortársak József Attiláról. 1083. 1.) Mint Szántó Judit naplójából is kiderül, Juditot Jolán azzal ijesztgette, hogy közzéteszi azt, amit ben­ne róla írt a költő: „dolgozzon a Judit, a buta / állat” (30. 1.), „én cipel­jem a zsákot és / menjek a boltba is / én tartsam el a Juditot” (37. 1.), „a Juditot ott hagyom else- / jén - 100-ért kapok / teljes ellátást - a 100 / csak meglesz valahogy” (47. 1.), „Judit azt mondta: / te nem állsz mellettem” (49. 1.), „én egy idevetett szegény / ember vagyok / nekem nincs senkim / a Judit is így bánik velem / József Attilát meg fogom / ölni” (63-64. 1.), „hiszen éppen azt nehéz / tudomásul venni, hogy / a Gyömrői csak ana- / litikus, hogy a Judit / csak technikai koituszra alkalmas stb.” (149—150. 1.). Az idézett sorok természetesen nem te­kinthetők tényfeltáró dokumentumnak, csupán egy beteg ember meg­rendítő lelki gyötrődésének. 68. 1938. február 12-én Hitler Berchtesgadenben nyújtotta át az ultimátumot Schuschnigg osztrák kancellárnak, aki ezt követőn 214

Next