Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés (Budapest, 1997)
Jegyzetek
véből egyértelműen kiderül az is, hogy József Attila nagyon is akarta ezt a kapcsolatot, aki szakított, az Vágó Márta volt. 164. Az ötéves terv, torzítva, oroszul. 165. Az 1933-as, A város peremén című vers utolsó versszakának három sora pontosan: „A költő - ajkán csörömpöl a / szó, de 6, (az adott világ) varázsainak mérnöke.” 166. Lásd: 27. jegyzet. 167. E versidézetek a Kritikában (1972/7.) már pontosan jelentek meg. Lehetséges, hogy Szántó Judit, de valószínűbb, hogy Vértes György pontosította őket. „Egy vaslábasban sárga fű virít.” (Elégia, 1933.) „Ernyőt nyit kemény kutyatej az / elhagyott gyárudvaron.” - ugyancsak az Elégia, „szövőnők omló álmait” (Külvárosi éj, 1932.) „Összekoccannak a molekulák.” (Téli éjszaka, 1933.) „még havi kétszáz sose telt / Az ám, Hazám” (Születésnapomra, 1937.) 168. Ezt a gondolatot József Attila az első hosszabb beszélgetésük alkalmával fogalmazta meg - Szántó Judit emlékezete szerint. (Lásd: 83. oldal.) 169. Nyilván: „mély és magas magánhangzókról” van szó. 170. A lillafüredi íróhetet 1933. június 10-18. közöttre szervezték. Június 12-én a program félbeszakadt, Pakots Józsefnek, az IGE elnökének váratlan halála miatt. (Lásd M. Pásztor: Pakots. 56.1.) 171. Egyértelműen Remenyik Zsigmondról van szó. Az előző kiadásban azt írtam: „Szinte érthetetlen, hogy Szántó Judit kétszer is Lászlónak nevezi őt a kézirat szövegezésekor.” A kötet megjelenése után Nagy Sándor, Remenyik életművének kutatója magyarázattal szolgált. Remenyiket egykoron „Zsigmond László Jánosaként anyakönyvezték, s az írót családi és baráti körben gyakran szólították Lacinak. (Lásd: Zsigmond vagy lés Laci ? Elet és Irodalom. 1986. november 28. 2. 1.) Remenyik Zsigmond egyébként ebben az esztendőben - 1933-ban — Li-Fu-szun gazda és cselédei címmel hét folytatásban közölt egy regényt, a kolozsvári Korunkban, amely később Költő és valóság címmel jelent meg. Mint Tasi József: József Attila és a Korunk című tanulmányában (Magyar Könyvszemle 1977. 2. szám) bizonyítja - e naplóban részletezett - affémek is szerepe volt abban, hogy megnevezhetetlenül, de ráismerhetően József Attila és Szántó Judit lett a „hőse” Remenyik regényének. (Szántó Judit és Remenyik Zsigmond kapcsolatáról lásd még: 9. és 70. illetve 71. jegyzetek.) 226