Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés (Budapest, 1997)

Előszó

mellett Vértes György az áttekinthetőség érdekében kisebb változ­tatásokat eszközölt az emlékirat szerkezetén... Az emlékiratból elhagyott részleteket [,..]-el jelöltük.” Milyen részletek maradtak ki, s mennyiben változott meg az emlékirat szerkezete? Nem tudni. Szántó Judit gépiratának első példánya eltűnt (esetleg lappang). Bevezetőjében Vértes György azt írta: „A Szántó Judit által sajátkezűleg javítgatott példányt leánya, Szántó Éva hagyatékában találtam, a Petőfi Irodalmi Mú­zeumban őrzött példány ennek másolata.” Miután a „Szántó Judit által javítgatott példány” sem Szántó Éva, sem Vértes György hagyatékából nem került elő, az összevetéshez csak a Petőfi Iro­dalmi Múzeumban elhelyezett másolat állt rendelkezésemre. Eb­ben a 119 oldalas másolatban azonban csupán két tolijavítás ta­lálható, nehéz eldönteni — s minden bizonnyal immár eldönthetet­len -, hogy a legelső, lediktált visszaemlékezésen mit változtatott Szántó Judit és mit javított Vértes György. Viszont az „áttekinthetőség érdekében eszközölt kisebb változ­tatások” a helyenként valóban csapongó szöveg erőteljes átszer­­kesztését jelentették. Az eredetileg egymástól távol eső gondola­tok, mondatok, részletek egymáshoz rendelése vitatható ered­ményt hozott. A [...] jelölés a közreadott szövegben több helyütt azt sejtette, hogy Vértes György valamit közölhetetlennek ítélt, holott a visszaemlékezés gépiratában a jelölt helyen gyakorta nem volt kihagyás. Más esetekben viszont oldalak „tűntek el”, a közreadó a filológiai jelölést nyilván fölöslegesnek ítélte, vagy az átszerkesz­­tés, az ollózás során már nem tudta, hogy eredetileg milyen sor­rendben következtek is a részletek... Választani kellett tehát, melyik Szántó Judit-visszaemlékezést fogadjuk el hitelesnek: a javítatlan gépiratot vagy a Vértes György által közreadott változatot. Bár bizonyos hibrid-megoldás mellett is szóltak érvek, hiszen a visszaemlékezés jó néhány részlete még Szántó Judit életében, különböző orgánumokban — például a Csil­lag című folyóiratban, valamint a József Attila Emlékkönyvben - megjelent, s e publikációkban is van eltérés a gépirattól (stiláris javítás, időbeli pontosítás stb.). Mégis úgy gondoltam: a kétségkí­vül Szántó Judit által lediktált gépiratot fogadom el forrásként, alapszövegként. Noha így fésületlenebb, fogalmazási sutaságokat, 22

Next