Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés (Budapest, 1997)
Jegyzetek
hogy inkább nem folytatjuk, akkor tudja, hogy miről van szó. Ezért azt gondoltam, hogy nem kezelem úgy, mintha egy kezelhető beteg lenne, de nem hagyom el, fogom a kezét.” (Lásd: Vezér-Gyömrői. 622. 1.) 219. Lásd: 140. jegyzet. 220. Pontosan: „Tőke és Fasizmus jegyesek / Minden külön értesítés helyett.” (Lásd: Döntsd a tőkét. 20. 1.) 221. Arról, hogy A nemzeti szocializmus című József Attila-kézirat egyáltalán megszületett, a nyilvánosság csupán 1972-ben szerezhetett tudomást, amikor hosszas huzavona után - ha kissé meghamisítva is - végre megjelent Szántó Judit visszaemlékezése. (Szántó Judit: JA.ról.) Az 1984-ben közzétett naplójában a költő élettársa ugyancsak említést tett egy olyan József Attila-kéziratról, melyet 6 széttépett. (Lásd 90. oldal). A szakirodalom sokáig nem figyelt fel a naplóban és a visszaemlékezésben is szereplő momentumra, azt Szántó Judit szokásos elnagyolásai, pontatlanságai közé sorolta. Az eddig lappangó kézirat most - Horváth Iván jóvoltából - előkerült, a fogalmazvány szövegét, valamint a keletkezésről, datálásról eléjefűzött ismertetést lásd a Függelék ben. 222. Kis Ferenc (1908-1964) költő. Részt vett a munkásmozgalomban. Találkozások József Attilával címmel jelent meg írása az Emlékkönyvben (358—365. 1.). 223. Szántó Judit nyilván a Nagyon fáj kötet verseit érti e suta fogalmazás alatt. 224. Illyés Gyula Sarjúrendek című verseskötetének (Nyugat. Bp. 1930.) Elégia című verséről van szó. Szántó Judit rosszul emlékszik, a helyszín nem az ozorai állomás. „A kölesdi állomás előtt / teleköpdösött járda szélén ül egy napszámos - / [...] A férfi meztelen lábának / horgas ujjai közül / kikaparja a port s a piszkot, / zsebébe nyúl, nem húz ki semmit.” 225. Barta István (1900-1967) tisztviselő, előbb a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank nagyváradi fiókjánál, majd a budapesti központban, a hitelintézőségen dolgozott. Cégjegyző lett. A pénzintézetek államosítása után Münchenbe költözött, ott halt meg. József Attila közeli barátja volt. (Barta István és a költő kapcsolatáról lásd: Stoll Béla: Az új József Attila kritikai kiadás műhelyéből. Kortárs. 1979. május. 773-775. 1.) 234