Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés (Budapest, 1997)
Jegyzetek
vagyok az egyetlen ember Magyarországon, aki nem szívesen emlékezik Jahn Ferire.« Kérésemre felidéztük a múltat. Jahn a peremkerületekben sűrűn rendezett kultúresteket. Az egyik előtt beállított hozzájuk, Attila éppen indulófélben volt. Feri vele tartott. Majd kisvártatva - visszament. »Miért jöttél vissza?« - invitálta Judit kedvesen a szobába. Feri azonban megállt a konyhaajtóban és kínkeservesen csak ennyit mondott: »Neked mondom meg, mert Attilának nem tudtam, a kultúresteken bárkitől szavalhatsz, csak József Attilától nem. Megőrültél?!« - kiáltott Judit. - »Nem én!! mások!!« - tört ki Jahnból és leszegett fejjel köszönés nélkül kisietett. Az egyik elvtársnő megkérdezte Judittól, miért hatott rá mindez olyan kétségbeejtőn, hiszen köztudott Attila és a párt viszonya. »De akkor bizonyosodtam meg, mert nem akárkitől, hogy nemcsak szemináriumot nem vezethet, de a verseit sem szavalhatom azoknak, akiknek írta. Hogy kizárták a pártból!«” 306. Utalás József Attila 1934. május elsején írott levelére (JAVL. 300. 1. Lásd még: 208. jegyzet). 307. Szántó Judit emlékezete összeragaszt két olyan levelet, amelyek között több mint egy esztendő eltérés van. Az a szemrehányó levél, amelyben arról van szó, hogy Judit nem küldte el a kért könyveket 1934. május 4-én kelt (JAVL. 301. 1.), az pedig, amelyikben a költő arról ír, hogy Hódmezővásárhelyen valaki hallotta - a viharszünet dacára - a verseit a rádióban, 1935. augusztus 20-án kelt. (JAVL. 314. 1.) E levelet Szántó Judit emlékezetből idézi, a megfelelő részlet szó szerint: „Képzeld, itt akadt egy ifjú, ki hallgatta rádiófólolvasásomat!” A rádióelőadás egyébként 1935. augusztus 14-én volt, akkor József Attila feltehetően még Budapesten tartózkodott, tehát a Szántó Judit által „idézett” levél első fele nem is létezhetett. (József Attila rádiószerepléseiről lásd még: 63. jegyzet.) 308. Két olyan levél ismeretes, amelyben a költő közli Szántó Judittal a szárszói penzió tervét. (Lásd: JAVL. 302. és 303-304. 1.) Ezekben azonban nem szerepel az a két mondat, amit Szántó Judit idéz; a költő tárgyilagosan ír a dologról. Valószínű, hogy csak Szántó Judit emlékezete tette ilyen líraivá a költő levelét... 309. Janika = Kádár János. Gyurkó László: Arcképvázlat történelmi háttérrel című munkájában Kádár János is megemlíti e találkozást. (103.1.) Lásd még: 86. jegyzet. 244