Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés (Budapest, 1997)
Jegyzetek
321. Bresztovszky Ede (1889-1963) író, újságíró, a harmincas években - 1932-től - a Népszava helyettes szerkesztője. 322. Az Új Szellemi Front körüli vitáról lásd: 41. és 42. jegyzet. Annyi azonban megjegyzendő itt, hogy a költő nyilván nem „kényszerült” arra, hogy a népi írókkal polemizáljon. 323. Mónus Illés a Szociáldemokrata Párt centrumát képviselte. Lásd 242. jegyzet. 324. Gergely Győző (1877-1945) újságíró, műfordító. A harmincas években a Népszava munkatársa. 325. Szántó Judit nyilván arra gondolt, hogy Ignotus Pál is részt vett az Új Szellemi Front-vitában. Arra azonban nincs adat, hogy József Attilának a Szocializmusban megjelent írására cikkben reagált volna Ignotus Pál. 326. Cserépfalvi Imre és a Szép Szó kapcsolatáról lásd: 59. jegyzet. 327. Amikor József Attila először feküdt be a Siesta szanatóriumba, 1937 februárjának legelején - a Cobden Szövetségben Németh Andorral, a költő és a kritikus kapcsolatáról tartott nyilvános vitája után -, akkor Szántó Judit és József Attila már hosszú idő óta „nem voltak együtt”. 328. Cserépfalvi Imre így emlékezett: „A helyzet akkor változott tragikussá, amikor este 11 óra fele jelentkezett a Luxor kávéház fopincére. Elmondta, hogy ott van a kávéházban egy úr, aki roppant különösen viselkedik - bár nem hinné, hogy részeg volna. Kérte, hogy menjek oda, mert a vendég állandóan azt kiabálja, hogy hívják oda Cserépfalvit, a kiadóját. Talán valami hozzátartozója vagyok? - kérdezte. Menjek oda azonnal. Megdöbbentem. Rohantam a kávéházba. Ahogy beléptem, néztem széjjel, és látom, hogy bent a falnál ül Attila magába roskadva. »Mi baj van, Attila?« - kisírt volt a szeme, könnyesvizes a gallérja és csak nézett rám: »Itt vagy? Eljöttél?« »Eljöttem. Mi baj van?« Leültem mellé és kezdtem kérdezgetni, bátorítani. Hívtam, hogy menjünk el innen, menjünk haza. Megkérdeztem, hogy fizetett-e már? Nagyon szelíden nézett rám és azt mondta: »Menjünk, menjünk.« Belékaroltam, felsegítettem és kimentünk a kávéházból. Kérdeztem, hogy van-e kedve sétálni. Elmentünk a Dunáig, a parton elsétáltunk az Országházig, aztán vissza. Mondtam, hogy beülünk egy taxiba és együtt hazamegyünk, de ezt nem akarta. »Villamossal menjünk?« Azt sem, majd ő hazamegy. Aggódtam; hogy 246