Széchenyi Ágnes: Lélegzetvétel. Válasz 1946–1949 (Budapest, 2009)
Szépirodalom
Jánosnak Várkonyi Nándorral258 folytatott levelezéséből kiderül - a vizsgált időkereteket nézve egyelőre ez a levelezés a legteljesebb forrás259 hogy Haraszti mennyire komolyan gondolta a Kodolányi János érdekében való közvetítést, eljárást.260 Kodolányi levélbeli megjegyzései is arra utalnak, hogy ő is kapaszkodott Haraszti Sándorba, de legalábbis az önmegnyugtatásban szerepe volt, hogy tudta, számíthat egy hívére, aki a hatalom közelében van.261 Számított és számíthatott Illyés Gyulára is, s azt is tudjuk, néha Illyés segített anyagi helyzetén. „Rendezése” vagyis igazolása érdekében komolyabb személyes lépéseket is tervezett Kodolányi. Egy olvasójához és hívéhez, a VKM kisgazda államtitkárához, Nagy Miklóshoz akart elmenni, és a szintén kisgazda, sőt kisgazda párt- és köztársasági elnök Tildy Zoltánhoz. Mindezek bekövetkeztéről nem tudunk, de a tervek szerint lett volna ismerős, akihez forduljon. Kodolányi távol és egyre távolabb állt az irodalmi élettől, de a körülötte keringő, kapcsolatait politikailag minősítő hírek nem voltak mellékesek számára. Tudatosan tartózkodott az újságcikkek és tanulmányok írásától. Várkonyi Nándor nemhogy helyeselte ezt a döntést, hanem egyenesen Kodolányi beleegyezése nélkül egyre és egyre tovább csúsztatta a Bajcsy-Zsilinszkyről írott tanulmány közlését a Sorsunkban, merthogy a tanulmány „mégis csak politikum, sok kényes pontot érint, amit ma jobb békén hagyni”. Várkonyi egy ízben megnyugtatásul azt tudatta barátjával, hogy „az MKP részéről úgy tudják, »eltávolodtál a Kisg. R jobbszámyától«, s ez nekik elég”.262 A Várkonyi-levelezés, s még inkább a Szabó Lőrinccel való levélváltás azt a meglepetést tartogatja, hogy noha többször és terjedelemben sem elhanyagolható mértékben is publikál Kodolányi János a Válaszban, valójában mégsem volt ekkor közel a folyóirathoz. A levelek úgyszólván nem is reflektálnak a folyóiratban megjelentekre.263 Annál című napilap szerkesztője, az MKP, illetve MDP KV Agitációs és Propaganda Osztályának helyettes vezetője. 1949-ben az Athenaeum Könyvkiadó igazgatójává nevezték ki. 1950-ben letartóztatták, 1951-ben halálra ítélték. 1954-ben bocsátották szabadon. A Nagy Imre körül csoportosuló pártellenzék vezető személyisége. 1957-ben letartóztatták és hatévi börtönbüntetésre ítélték. 1960-ban szabadult. Kodolányi Jánossal való kapcsolata Pécsről ered. Az ismeretség baráti, családi találkozásokat is jelentett. 258 Várkonyi Nándor (1896-1975), kultúrtörténész. 1924 és 1956 között a pécsi Egyetemi Könyvtár munkatársa, igazgatója. 1941 és 1948 között a Sorsunk szerkesztője volt. 2W A Szabó Lőrinccel való levelezéskötet csak 1948-tól kezdődően adja közre a levélváltást. Ne panaszold a magányodat! Kodolányi János levelezése Szabó Lőrinccel és Szabó Lörincné Mikes Klárával, 1948-1957. Sajtó alá rendezte, az előszót írta és a jegyzeteket összeállította Horályi Károly. Budapest: Argumentum, 2002. Itt jelezzük, hogy Várkonyi Nándor szívesen publikált volna a folyóiratban, várta, hogy Sárközi Márta kéziratot kérjen tőle. 260 Általában véve is elkötelezettje volt Haraszti Sándor a népi íróknak. Lásd a Haladásban megjelenő írásokra való reagálását. Haraszti Sándor: Urbánusok és népiesek. Forum, 1946/1. [szeptember] 95-98. Ebben az írásban is szembeszállt Haraszti Sándor azzal az ekkor is felemlegetett, József Attilától és a Szép Szó oldaláról származó véleménnyel, mely mint az egész irányzat eredendő bűnét tartotta számon a Gömbössel való találkozást. 261 „Harasztival változatlanul jó barátságban vagyok. Igen jóakaratú, melegszívű, őszinte ember, csak megöli a politika. Örökké magyaráz, érvel, oktat, buzdít, szidalmaz engem is, persze mindez olyan, mintha süketnek mondaná. Sokat hadakozik értem, egyengeti utamat, de hát nekem tulajdonképpen nincs is utam.” Kodolányi János és Várkonyi Nándor levelezése, 50. 262 Uo. 30. 263 A gyakori szereplés ellenére van elégedetlen hangú levele is Kodolányi Jánosnak a Válasz szerkesztőit illetően. Egy Szabó Lőrincnek írott levelében (Akarattya, 1948. október 12.) nehezményezi, hogy a Válasz nem ír a Vízöntőről, a szerkesztők, Illyés és Sárköziné elfelejtkeznek ígéreteikről. „Veres Péter, Sarkadi s mások csip-csup elmefuttatásait, jegyzetecskéit, kérödzéseit közölgetik, nekem meg olyasmiket írnak, hogy »talán 185