Széchenyi Ágnes (szerk.): Schöpflin Aladár a Vasárnapi Ujságban 1898-1921 (Budapest, 2018)

Széchenyi Ágnes: „Támpontjai egy majdani összefoglalásnak”

Széchenyi Ágnes „Támpontjai egy majdani összefoglalásnak” 1937-ben jelent meg Schöpflin Aladár - a kritikus - könyve, A magyar irodalom története a XX. században. Schöpflin Aladár ebben az irodalmi modernség ér­vényre jutásának útját rajzolja meg, mégpedig úgy, hogy a tapogatózó, alternatív utakat döntően a Nyugatba, futtatja bele, s ezzel részben a folyóirat mítoszát is megalapozza.1 Eljárása érthető: a Nyugat volt az első tartós életű, több történelmi fordulatot túlélt, nemzedékeket teremtő, sikeres és sokarcú modernség-kísérlet. Irodalomtörténetének megjelentetését ünneplő gesztus is motiválta: az „intéz­mény”, a folyóirat harmincadik évfolyamába lépett. A könyv első része folyamat­rajzot ad, amely időnként portrévá szélesedik. Schöpflin könyvének megjelenése idején már három, egymásra is reflektáló irodalmi nemzedék osztozott az adott állapoton. A modernség kezdetben sem volt egységes zubbony, önálló, megkülön­böztethető arcai voltak, feleselő-versengő helyzetben. A modernség különböző esztétikai megnyilatkozásaiban az volt a közös, hogy külső instanciától független, autonóm művészetet teremtett. Vagy ahogy Ignotus mondásában emblematiku­­san fennmaradt: a Nyugat a „tiszta irodalom” otthona, amely „írótól soha nem követelt egyebet, mint [...] azt, hogy tudjon írni”.2 A Nyugat harmadik nemzedé­kének idején már nem is volt akkora nimbusza a folyóiratnak, hogy újabb, jelen­tékeny, ideológiailag és esztétikailag is más elveket követő folyóiratok ne jöhettek volna létre mellette.3 Schöpflin Aladár nem irodalomtörténész volt, hanem kritikus. Imént említett munkájában szinte kivételesen — bár erős hatással — átlépett a másfajta szemlélet-1 A magyar irodalom története a XX. században egyik bírálója a munkát egyenesen „a Nyugat családi képtárának” tekintette. Keményfy János: A „Nyugat” irodalomtörténete. Válasz Schöpflin Aladár „vitatkozás”-ára. Budapesti Szemle, 1937, 247. kötet, 721.106. 2 Ignotus: A Nyugat útja. In: Ignotus válogatott írásai. Válogatta, szerkesztette és az előszót írta Komlós Aladár. Budapest, Szépirodalmi, 1969. 691. 3 A második nemzedék próbálkozása, a legemlékezetesebb értékeket felmutató, rövid ideig tar­tó kísérlete Szabó Lőrinc Pandorája volt. „Egyszerre úgy lett hangosan nemzedéki folyóirat, hogy egyben az új Nyugatba is beleülő poétikát tűzte kritikai zászlajára...” Kabdebó Lóránt: A Pando­ra. In: Finta Gábor-Horváth Zsuzsa -Sipos Lajos-Szénási Zoltán (szerk.): A Nyugat párbeszédei. A magyar irodalmi modernizáció kérdései. Budapest, Argumentum, 2011. 135. A '30-as években a második nemzedék (Németh László, Sárközi György, Illyés Gyula, illetve Ignotus Pál, József Attila) hozta létre a Választ és a Szép Szót, s ebben már a harmadik nemzedék is megjelent. S éppen e két folyóirat az, s különösen a népiek irodalomfelfogása, amely kitüntetetten a szociográfiai műcsoport kialakulásában érhető tetten, egyfajta külső instancia visszatérése. Ld. Széchenyi Ágnes: Sznobok és parasztok. Válasz 1934-1938. Elvek, frontok, nemzedékek. Budapest, Argumentum, 1997. 7

Next